A szerkesztőségtől a nyomdáig
Otthon vagy éppen az irodában pár perces eljárás egy dokumentum nyomtatása néhány példányban. De hogyan történik mindez nagyobb példányszámban? Mit csinál a nyomdász? Hogyan lesz néhány pdf-dokumentumból kézben fogható könyv, brosúra vagy szakmai magazin? A Hargita Népe napilap mellékleteként megjelenő Székely Konyha és Kert gasztromagazin nyomtatásánál bábáskodtunk.
A kimondott szónak súlya van, a leírtnak még inkább. Ezt a legjobban a nyomdászok tudják. Jómagam a hétköznapokban csak írok, nyomdában korábban nagyon ifjú koromban jártam. Néhány nappal ezelőtt úgy döntöttem, egy napra nyomdász leszek. Fotós kollégámmal a Székely Gazda, a Porta, illetve a Székely Konyha és Kert magazinjainkat is nyomtató csíkszeredai Alutus-hoz szegődtem. Császár Csilla, a nyomda műszaki igazgatója fogadott bennünket, ahol a szükséges munkavédelmi előírások ismertetése után a munkafolyamatról is szólt.
– Forgatókönyv-készítés és anyagfeldolgozás után a nyomóforma a „computer to plate” eljárással készül, hiszen a szép ólomnyomda már rég megszűnt. Ha látná Gutenberg, hogyan történik a nyomtatás, nagyon csodálkozna
– mondta az igazgató, aki még szólt az emissziós és reflexív fényekről, a raszterpontról és a rácsszögről is. Ugye, hogy a kedves olvasó sem érti? Abban a pillanatban én sem értettem, ezért megtekintettük a gyakorlatban. Éppen a konyhánkat – így emlegetjük a szerkesztőségben –, azaz a Székely Konyha és Kert magazinunkat nyomtatták.
Bizonyára kevesen tudják, karikaturistánk, a sokak Para Pistája nemcsak úgy rajzolgat és vicceseket írogat. Komoly és felelősségteljes feladatokat is ellát. Ő és kolléganője, Pál Emőke fogadja a kiadók és a szerkesztőségek által nyomtatásra elkészített, megszerkesztett és különböző formátumokban (többnyire pdf.) leadott anyagokat. Feladata röviden és tömören: Para Pista gondoskodik arról, hogy helyreigazítsa az elcsúszásokat az anyagokban, illetve a nyomtatni kívánt felületre rákerüljenek a nyomdászokat és a kötészeti munkálatokat segítő egyezményes nyomdai jelek.
Mivel nem szerettem volna néhány billentyű megnyomásával a már jól előkészített anyagot egyik pillanatról a másikra eltüntetni, így arra kértem kollégánkat, csak olyan feladatot bízzon rám, amellyel nem okozok különös gubancot. Éppen ezért csak a tördelőprogramban egy-két szín beállításával próbáltam megbirkózni. Időközben megtudtam, az Alutus nyomda a nyomtatott anyagok létrehozásának egyik leggyakoribb módszerét az ofszetnyomtatást alkalmazza, azaz számítógép segítségével kerülnek a nyomtatóformára a szövegek, képek és ábrák. Így egy nyomóforma elkészítésével is megpróbálkoztam. Nem olyan bonyolult feladat, de elsősorban szakértelmet, finommotorikát és nyugodt személyiséget igényel.
A színes nyomtatásra a CMYK színrendszert, azaz a cyan, magenta (bíborvörös), yellov (sárga), key (a fekete színre utal, mint a nyomdászat kulcsszínére) színeket használják, hiszen a felsorolt alapszínekből bármelyik más előállítható.
A hengeres felépítésű, mozdony nagyságú ofszetnyomdagép működését Császár Csaba nyomdászmester ismertette. Ő – kétéves budapesti képzés után – immár 31 éve tölti munkás napjait a nyomdában. Néhány mondatban ismertette az ofszetnyomtatás „trükkjét”, amely abban áll, hogy a nyomóforma nem érintkezik közvetlenül a papírral. A festék gumihengerre kerül, és onnan a papírra. Ezért is emlegetik egyszerűen csak közvetett nyomtatási eljárásnak. A gép festékezőművében jómagam ellenőrizhettem a festék kellő vastagságát, illetve ismertették a nyomóformák technikáját is. E mesterséghez ajánlott a munkaruha, hiszen ha a nyomdában más nem is, de a sárga szín rám ragadt, mosás után is majdnem olyan erősen látszik, mint előtte. Az említett hengeres felépítésű ofszetnyomdagép kezeléséhez szintén nélkülözhetetlen a szaktudás, a precíz és pontos munkavégzés, illetve a lankadatlan figyelem, hiszen ezek hiányában pillanatok alatt több száz hibás nyomat készülhet.
Ahhoz, hogy 9800, minőségileg kifogástalan példányszámban jelenhessen meg a Székely Konyha és Kert magazinunk, 40-50 próbanyomtatás készül.
A nyomtatás minőségét és a különböző jelzéseket az úgynevezett talpasnagyítóval ellenőrzik a nyomdászok. Onnan a nyomtatott anyag átkerül a kötészeti részlegre, az úgynevezett guillotine-ba, azaz a vágógépre. Ahogyan a nyomtatás korábbi fázisainál, ez esetben is szükséges a szaktudás.
A vágógép borotvaéles hatalmas késsel vágja a nagy mennyiségű papírt. A vágást is kipróbáltam, s amint már említettem a leírt szónak valóban súlya van. Azaz jó fizikai erőnlétet és kézügyességet igényel. A felvágott ívek a hajtogatógépre kerülnek. A hajtogatás után az ívek összerakása következik, azaz a tulajdonképpeni nyomtatott lapok egymás után helyezése, majd azt követi a fűzés, székelyesen a kapszálás. Ez a folyamat már nem igényel különösebb szaktudást, de ez esetben is fontos az ügyes kézmozgás, illetve a kellő figyelem, hogy a tűzőkapcsok ne a munkás kezén, térdén, hanem a papíron, a megfelelő helyen csattanjanak.
A fűzés után a nyers méretben elkészült kiadvány végső méretre vágása következik egy háromkéses vágógépen. Röviden és tömören így készült a Székely Konyha és Kert magazinunk, ám a csíkszeredai Alutus nyomda számos könyv, atlasz, brosúra, címke és csomagolópapír készítője, és azon nyomdák egyike, ahol még őrzik és időnként használják az ólombetűket Miklós József kötészetvezető szakértelmével.
Szóval a nagy példányszámú nyomtatás közel sem olyan egyszerű, mint az irodai nyomtatás. Precizitást, gyorsaságot, hatékonyságot és pontos munkát igényel a szoros határidők világában. Mindez csak rendkívül jó csapatban és lelkiismeretes munkával valósítható meg.