– Harmincnégy esztendeje mindig lemegyünk a lépcsőház elé, és közösen ünnepelünk forralt borral, kaláccsal, tésztával, cukorkával, szimbolikus ajándékokkal kínáljuk meg egymást a tömbház előtti feldíszített fenyőfánál – közölte Ambrus Éva, aki felidézve a kezdeteket kifejtette:

1989. december 24-én, az első szabad szentestén, spontán összegyűltek a szomszédok a tömbház előtti akkori fenyőfánál, amit a néhai Krausz Robi – mivel az ablaka alatt volt az örökzöld fa – díszített fel.

Az első ünnepségen felbuzdulva aztán minden évben feldíszítették a fenyőt, így a lakók számára hagyománnyá vált ez az esemény. Sokaknak közülük már a gyermekei, unokái is jelen vannak a csodálatos hangulatú karácsonyi kántáláson.

– Az első szabad karácsonykor a gyermekeink még kisiskolások voltak, ők azóta szülők lettek, mi nagymamák, de az akkor kialakult spontán hagyomány azóta is él. Az unokáink is eljönnek minden évben, de a környék tömbházainak egyik-másik lakója is csatlakozik a rendhagyó szentestéhez. ’89 szentestéjén néhai Krausz Robi feldíszítette az ablaka alatti fenyőfát a blokk előtt, és ezzel hagyományt teremtett” – elevenítette fel az emlékeket Ambrus Éva hozzáfűzve:

december 24-én este fél kilenckor már több mint három évtizede megszólal a hívózene, majd a tömbház előtt összegyűlve karácsonyi énekeket, templomi dalokat éneklünk, és az idén is huszonnégy apró ajándék készült a lépcsőházban lakó gyerekek részére.