– Huszonhat évvel ezelőtt jött létre a Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceum. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre? 

– Az intézmény 2000-ben jött létre a dési Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceum csíkszeredai tagozataként, majd rövid időn belül önálló, akkreditált, a térség fiataljai számára magyar nyelven továbbtanulási lehetőséget biztosító oktatási intézménnyé vált. Az alapítás gondolatát az a felismerés hívta életre, hogy Csíkszeredában nem volt elérhető, helyben végezhető, egészségügyi szakmai képzés. Egyrészt szükség volt a helyi kórházak és egészségügyi intézmények szakképzett humánerőforrás-ellátásának támogatására, másrészt fontos cél volt, hogy a térség fiataljai, felnőttjei számára helyben, anyanyelvükön biztosítsunk egy piacképes, ugyanakkor hivatást adó szakmai képzési lehetőséget. 

– Honnan jött akkor az erő és a bátorság az intézményalapításhoz?

– Hogyan kaptam bátorságot? Nagyon szerettem volna tenni a közösségért, erős volt bennem a tenni akarás. Ady A tűz csiholója című versének első két sora fogalmazza meg számomra a legjobban: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek…”. Mint tanár, ezt akartam tenni: a jövő generációjának segítséget, lehetőséget adni.

– Milyen nehézségekkel kellett szembenézni az intézmény első éveiben?

– A kezdeteket a struktúraépítés és a működési feltételek megteremtése határozta meg. A bürokrácia útvesztőiben meg kellett küzdeni az akkreditációkért és az engedélyekért, miközben folyamatosan bizonyítanunk kellett a létjogosultságunkat az oktatási rendszerben. 

– Hogyan választották az iskola nevét?

– Az iskola nevét ugyan nem mi választottuk, de Louis Pasteur szellemisége mögé teljes mértékben felsorakozunk: a kutatás és a tudomány célja az emberi élet védelme és jobbá tétele.

– Hogyan fogadta a helyi közösség az iskola létrejöttét?

– A fogadtatás kettős volt, de aztán gyorsan a támogatás irányába mozdult el. Kezdetben, magánkezdeményezésről lévén szó, volt némi óvatosság és fenntartás iránta, de amint az első évfolyamok végeztek, és a családok látták, hogy a gyermekeik biztos álláshoz és elismert diplomához jutnak, a közösség elismerése magával hozta a jelentkezők bizalmát is. Mostanra elmondhatom, hogy generációs szakma lett belőle: anyuka elkezdte, és évek múltával a gyermeke is itt tanult. Számomra külön büszkeség látni, hogy anyuka is ide járt és gyerekét is én taníthattam. Olyan alkalom is volt, amikor egy diákot kérdeztem meg, ki ajánlotta neki ezt a képzést. Habozás nélkül válaszolt: a családorvos ajánlotta, amikor anyukája a rendelőben járt. A családorvos azt mondta neki, a képzés elhivatott asszisztenseket nevel, megéri itt tanulni. Az évforduló alkalmat ad arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és hálával tekintsünk vissza: köszönet illeti mindazokat, akik az évek során hozzájárultak az iskola fejlődéséhez.

– Mi volt a legnagyobb kihívás igazgatóként?

– Igazgatóként a legnagyobb kihívást mindig az egyensúly megtalálása jelentette: hogyan lehet megfelelni a szigorú állami minőségbiztosítási elvárásoknak úgy, hogy közben az iskola megőrizze családias, emberközpontú és rugalmas jellegét. Emellett nehéz feladat volt a változó generációk motiválása, a lemorzsolódás megakadályozása – gondolok arra, hogy sokan vannak, akik munka, család mellett járnak erre a képzésre, és ez a megpróbáltatás nagyon nehéz: egyszerre kell megfelelni mint szülő, alkalmazott és diák. Kihívás volt a gazdasági stabilitás fenntartása is a nehezebb években, miközben a szakmai színvonalból nem engedhettünk. 

– Milyen értékeket próbál megőrizni, illetve továbbadni igazgatóként?

– Igazgatóként a legfontosabb feladatomnak az emberközpontúság, a szakmai igényesség és az élethosszig tartó tanulás iránti igény átadását tartom, hiszen az egészségügyben a tudás gyorsan elavul, de az emberség örök. Arra törekszem, hogy diákjaink a szakmai alázat és a felelősségteljes hivatástudat révén ne csupán kiváló szakemberek legyenek, hanem olyanok, akik az élet iránti mély tisztelettel, empátiával és méltósággal fordulnak a hivatás felé, bizonyítva, hogy ez a pálya nemcsak egy szakma, hanem valódi szolgálat. Hangsúlyozom a bizalmas, családias környezet fontosságát. Hiszem, hogy elsősorban az emberségünktől vagyunk valakik. Matektanár is vagyok a Nagy Imre Általános Iskolában, ahol 5–8. osztályos diákokat tanítok. Mindig mondom nekik: „Egyszer legyél ember, csak utána jó matekos!” 

– Hogyan változott az egészségügyi képzés szerepe az elmúlt évtizedekben?

– Az egészségügyi képzés szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen felértékelődött. A modern orvostudomány és technológia gyors fejlődése mellett egyre nagyobb szükség van jól felkészült, empatikus és gyakorlatias egészségügyi asszisztensekre. Ma már nem elég csak az elméleti tudás: kiemelten fontos a kommunikáció, a csapatmunka, a felelősségtudat és az emberi hozzáállás is.

– Milyen kapcsolatot és viszonyrendszert ápol az iskola a helyi kórházakkal és egészségügyi intézményekkel?

– Nagyon jó kapcsolatunk van a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházzal és a környező egészségügyi intézményekkel, mert ezek jelentik diákjaink számára a gyakorlati képzés bázisát. Mondhatni, a kórház és a többi egészségügyi egység a mi meghosszabbított tantermünk, ők pedig a mi végzőseink elsődleges és legfontosabb munkaadói. Diákjainknak szakmai gyakorlatot teljesítenek a kórházban, de önkéntességet is vállalnak. Többször megesik, hogy diákjaink munkáját dicsérő köszönőlevelet kapunk orvosoktól. Szeretem meghallgatni a diákok kórházi élményeit is, látom a szemükben a csillogást, látom, mennyire jól telt nekik, mennyit tanultak, mennyire izgatottak a hivatás iránt. Éppen ezért ezek az együttműködések számunkra nemcsak szakmai partnerséget jelentenek, hanem a közös felelősségvállalást is a jövő egészségügyi szakembereinek képzésében.

– Mit jelent ma a Louis Pasteur iskola Csíkszereda számára? 

– Úgy gondolom, a Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceum Csíkszereda számára nem csupán egy oktatási intézményt jelent, hanem egy olyan közösséget is, amely hivatást és jövőképet ad a fiataloknak és a pályamódosítóknak egyaránt. Intézményünk fontos szerepet tölt be a térség egészségügyi utánpótlásának képzésében, miközben lehetőséget biztosít arra, hogy diákjaink anyanyelvükön sajátíthassanak el egy piacképes, ugyanakkor emberközpontú szakmát. Büszkék vagyunk arra, hogy végzettjeink közül sokan ma kórházakban, rendelőkben, idősellátásban vagy más egészségügyi területeken dolgoznak, itthon és külföldön. Összesen 1266 diákunk végzett eddig a 25 év alatt, és 65 százalék felett sikerült egészségügyben elhelyezkedjenek. 

– Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnia az iskola tevékenységének lényegét, mi lenne az?

– A Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceum egy olyan közösség, ahol tudást, hivatást és emberséget adunk tovább, azért, hogy diákjaink felelősségteljesen szolgálhassák az emberi életet és a közösséget.

– Mit szeretne, hogy a diákok évtizedek múlva is megőrizzenek az iskola szellemiségéből?

– A belső iránytűt, amely emlékezteti őket arra, hogy miért választották ezt a hivatást. Szeretném, ha évtizedek múlva, a napi rutin fásultságában is megőriznének valamit abból a lelkesedésből, amit itt éreztek az első sikeres gyakorlatuk idején, és hogy „pasteur-ösnek” lenni egyet jelent a minőségi és szívvel végzett munkával.

– Ha visszamehetne az időben az alapítás éveihez, mit mondana akkori önmagának?

– Ez olyannyira nehéz kérdés, hogy nem tudok rá válaszolni. Egy biztos: nem gondoltam volna, hogy sikerül. Semmit nem bántam meg. Szép ez a hivatás, sok szépet kaptam, és öröm látni a befektetett munka eredményét. Nem változtatnék semmin.  

– Mit üzenne a jövő diákjainak?

– A jövő diákjainak azt üzenem, hogy ne csak diplomát akarjanak, hanem tudást és hivatástudatot, mert a betegek nem a papírt, hanem az embert fogják értékelni az ágyuk mellett. A papír szép eredmény, és igen, fontos a karrier szempontjából, de a beteg embernek emberség, empátia és támasz kell.