Atalálkozó programja hagyományosan Szé­kely­udvarhelyen kez­dő­dött, ahol a résztvevők meg­koszorúzták Orbán Balázs szobrát. Szejkefürdőn a Szé­kely­ud­varhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred és a Ho­mo­ródalmási Fúvószenekar közreműködésével kezdődött az ünnepi bevonulás. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke köszöntőbeszédében Szej­kefür­dőt Isten szabadtéri temp­lomának nevezte, ahol – szerinte – a résztvevők újra és újra megtapasztalhatják Isten közelségét és a közösség megtartó erejét.

– Örvendjünk, adjunk hálát a Jóistennek, hogy itt lehetünk. Adja a Jóisten, hogy itt, ebben a megerősödött közösségben és azokban a közösségekben, ahol vasárnapról vasárnapra, hétköznapokon imádkoztok és dolgoztok, Isten áldása mindennap megmutatkozzék életünkön

– fogalmazott Kovács István.

A házigazda gyülekezetek nevében László Bernadett, a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség lelkésze köszöntötte a résztvevőket.

A régi szejkefürdői találkozók kitűzőire utalva idézte fel, hogyan változott az évek során a találkozó és az azt évről évre megtöltő közösség. Saját életútján keresztül – a nagymamája kezét fogó gyermektől a teológiai hallgatón és szórványlelkészen át a házigazda gyülekezet lelkészéig – mutatta meg, hogyan kísérheti végig Szejkefürdő az embert több életszakaszon át. A 90. zsoltárra utalva hangsúlyozta: Isten nemzedékről nemzedékre újra egybegyűjti a közösséget, hogy tagjai találkozzanak vele és egymással, megerősödjenek hitükben és összetartozásukban.

A találkozás és az összetartozás jelképeként három éve útjára indított vándorkopjafát – Balázs Antal fafaragó mester és Lőrinczi Lajos közügyigazgató adományát – idén is továbbadták. A Magyarországi Unitárius Egyházkerület és a Küküllői Unitárius Egyházkör képviseletében Kriza János püspöki helynök és Márkos Hunor Elemér esperes adta át Csécs Márton Lőrincnek, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör esperesének.

Az istentiszteleten Bartha Mária Zsuzsanna, a magyarországi Kocsord unitárius egyházközség lelkésze imádkozásban szolgált. A szószéki szolgálatot Kriza János végezte, aki János első levele 4. részének 12. verse alapján arról beszélt, hogyan válhat a láthatatlan Isten jelenléte megtapasztalhatóvá. A segítő kézben, a meghallgatásban, a megbocsátásban, a türelemben és az egymás mellett való megmaradásban Isten szeretete láthatóvá válhat.

– A találkozó annak a bizonysága, hogy igenis szükségünk van egymásra

– hangsúlyozta. Szejkefürdő így a közösségi élet egyik metszéspontja, ahol az egyéni utak egy időre közös úttá válnak.

Az énekvezéri szolgálatot Dezső Margit Hajnalka, a Magyarsárosi Unitárius Egyházközség kántora végezte, a közös éneklést pedig a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség kórusa segítette.

Az úrvacsoravételre előkészítő beszédet Márkos Hunor Elemér, a Küküllői Unitárius Egyházkör esperese mondta Pál apostol szavaira építve. Szejkefürdőről olyan lelki otthonként beszélt, ahol a hit, az emlékezés és a családi együttlét kapcsolódik össze. Saját életútját felidézve hangsúlyozta a hit továbbadásának fontosságát: a vallásos nevelés nemcsak tanítással, hanem a közösen megélt pillanatokban és példamutatással valósul meg.

Az úrvacsorai kenyeret és bort a Magyarországi Unitárius Egyházkerület és a Küküllői Unitárius Egyházkör adományozta. Az úrvacsoraosztást követően Szombatfalvi Csongor, a Désfalvi Unitárius Egyházközség lelkésze, a Küküllői Unitárius Egyházkör jegyzője mondott záróimát és áldást.

A találkozót számos kísérőprogram színesítette – tájékoztatott közleményében a Magyar Unitárius Egyház sajtószolgálata.