– Út- és hídtervező mérnökként dolgozik, egy ideig Hargita Megye Tanácsa útügyi igazgatója volt. Nyugdíjba vonulása után honnan jött az ötlet, hogy kirakósokat készítsen a hidak alapján? 

– Majdnem kétszáz hidat terveztünk és készítettünk el, amelynek nagy része Hargita megyében van, de Kovászna és Maros megyében is van néhány. A nyugdíjkorhatárhoz közeledve gondoltam, hogy felleltározom ezeket a hidakat, kiválogatok néhányat, és puzzle-t készítek belőlük. Húsz ilyen kirakós készült el a saját munkákból, és érdekességként még van huszonkét ismert híd a világ különböző pontjairól. Télen, a hosszú, csendes estéken kiraktam ezeket, majd egy barátom berámázta, és a hatvanöt éves születésnapomra szerveztünk egy kiállítást. Korábban arra is gondoltam, hogy jó lenne egy kiadványt készíteni Hargita megye híresebb hídjaiból. 

– Mely hidakat válogatná be egy ilyen albumba?

– Egyértelműen a vasúti hidakat, például a karakóit, a borszéki viaduktot és a gyergyószárhegyi fedeles hidat is. Ide sorolnám az Urmáncy hidat, de az nemrég dőlt össze, és a régi décsfalvi hidat is, amely az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült, de azt lebontották, és 2020-ban ócskavasként eladták… Sok különleges híd van a megyében, amely technológiatörténeti szempontból építész szakos diákok számára is érdekes lehet. Az említett negatív példákkal szemben van pozitívum is: Vargyason a régi fémszerkezetes hidat kiállították a parkban, így bárki megtekintheti. Ez a történelem része, és ha ez eltűnik, akkor valami elveszett – éppúgy, mint amikor egy régi építésű ház lebomlik.

– És honnan jött az ötlet, hogy kiállítást készítsen a munkáiból?

– Először nagyobb volumenű kiállításra gondoltam, amelyen a világ érdekesebb hídjai bélyegeken, legókon, háromdimenziós maketteken, kirakósokon vannak ábrázolva, de aztán lemondtam erről, mert túl nagy munka lett volna, és azt hiszem, ez nem is keltett volna túl nagy érdeklődést. Ezért döntöttem úgy, hogy csak egy kisebb kiállítást készítek a saját terveimből, amelyet elsősorban a családomnak és a barátaimnak mutatok be. Így került a falra kirakós formájában a húsz híd, amit mi terveztünk és építettünk, valamint két másik kirakós, amelyek két híd korábbi állapotát mutatják be – és ahogy említettem, még elkészült huszonkét híresebb híd puzzle formában.

– És mely településeken találhatók meg a hidak, amelyeket végül kiválasztott?

– Kiskadács, Gyilkostó, Etéd, Gyergyószentmiklós, Homoródszentpéter, Újszékely, Héjjasfalva, Székelyudvarhely, Maroshévíz, Alfalu… A felsorolás nem teljes, de az alfalvi Bakta hídjáról van egy olyan fényképem, amelyen Hazug Pista is látható. A kirakóst is ez alapján készíttettem el. 

– Hogyan készítették el a hidakból a kirakósokat? 

– Sepsiszentgyörgyön van egy játékkészítő vállalkozás, amely egyedi kirakósokat is készít, fényképek alapján. A kirakósokat végül is ők készítették el, én meg kiraktam.

– Mi volt a szakmájának a legérdekesebb része? 

– Az, hogy mit lehet kihozni kis anyagi forrásból, a lehető legegyszerűbb bürokratikus formában. A hídtervezésben úgy kellett kompromisszumokat kötni, hogy közben a lényeget ne felejtsük el: lett is így néhány szépen, jól és olcsón elkészített híd, eléggé eldugott helyeken is. A kétezres évek elején például, amikor igazgató voltam, lehetőségünk volt vagonaljból építeni hidakat. Ezeket gyakorlatilag ingyen adta a vasúti társaság, és legelőször Csíkszentsimonban próbáltuk ki. A kolozsvári műszaki egyetemen készült is egy tanulmány, amelyben megvizsgálták a vagonaljak ötvözetét, és összehasonlítva más ötvözetekkel, az volt a következtetésük, hogy ez a legteherbíróbb mind közül. A minisztérium jóváhagyásával aztán mintegy száz ilyen vagonaljat kaptunk, amikből sok hidat tudtunk építeni. Így tudtunk olcsón tartós hidakat tervezni és építeni, például Zetelakán, Csíkszentsimonban, Csatószegen és még sorolhatnám.

– Mi a tapasztalata, mekkora hangsúlyt kap a hidak karbantartása? 

– A többséget a hídavató érdekli, utána sajnos még a karbantartással sem törődnek. Kiskadácson például van egy fedeles híd, amelynek felavatásán nagy ünnepséget rendeztek, de azóta egy ecsetvonás sem történt, pedig már van olyan része, amely megy tönkre. Héjjasfalván 2009-ben egy ideiglenesen használható hidat kellett építenünk a monarchiabeli fémszerkezetes híd mellé, amely egyébként technikatörténeti érdekesség, mert olyan stílusban készült, mint az Eiffel-torony. Ez az ideiglenes építmény öt évre szólt, de a mai napig azon járnak, a végleges híd még nem készült el. Úgy látom, hogy az egész országra érvényes, hogy a hidak karbantartása háttérbe szorul, kevésbé olyan fontos a döntéshozóknak, talán mert nem annyira látványos, mint az utak javítása, aszfaltozása. Hegesztés, néhány elem cseréje után nem lehet szalagot vágni… Pedig a megyében sok, nagy hozamú folyóvíz van: nemcsak a Maros és az Olt az említésre méltó, hanem a Tatros, Firtos, Békény, Gagy, Fenyéd pataka, és még sorolhatnám. Sajnos a fa- és a folyamikavics-kitermelés meg az egyre szélsőségesebbé váló időjárás mind hozzájárult, hogy ezek a folyóvizek felgyorsuljanak, ami miatt a víz alámossa a hidakat, nem beszélve arról, hogy az áradás mekkora kárt tud okozni.

– Miért lett szívügye a hidak tervezése, építése? 

– Azért, mert az utakhoz képest a hidak technikai, mérnöki és esztétikai szempontból is érdekesebbek. Egy út megépítése nem nagy kihívás, de a hídépítés más történet. Sokan adottnak veszik, szinte észrevétlenek a hidak, de ha nem lennének, akkor esetenként harminc-negyven kilométert kellene kerülni. Egyszer olyan helyre kellett hidat építenünk, amiről én sem gondoltam volna, hogy feltétlenül fontos lenne az átjárás, mert úgy tűnt, hogy az út a híddal együtt a semmibe vezet. A hídavatón fel is tettem a kérdést félig-meddig hangosan, hogy egyáltalán miért kellett ide híd, mire a helyiek majdnem megvertek, hogy miket beszélek. Salamáson is, miután építettünk egy hidat, könnyebben megközelíthető lett az a terület, és megnőtt a telkek ára. Ezután már én sem kérdeztem többet, hogy miért kell bárhová híd.