A gyermek, a házimunka és a saját felelősség
Úgy tűnik, minél több nevelési trend válik felkapottá, annál több szülő veszíti el a fonalat gyermeke önállóságra nevelése terén. Mintha nehezebb lenne megtalálni a határt a valóban szükséges tehermentesítés és segítés, illetve az – életkornak egyébként megfelelő – elvárások, feladatok között. Pedig az önállóságnak komoly énerősítő hatása van!
Pedagógusok is jelzik, hogy egyre gyakrabban találkoznak olyan szülőkkel, akik teljes mértékben kiszolgálják a gyermekeiket. De mi köze ehhez a pedagógusoknak? A kapcsolódás a témához elkezdődik ott, hogy nemcsak a napköziben, hanem előkészítőben, még elsőben is vannak gyermekek – nem is kevesen –, akik nem igazán tudnak önállóan öltözni vagy összepakolni maguk után. Anyu vagy apu szalad be délelőtt az otthon felejtett tízóraival, tornafelszereléssel, este a szülők közösen próbálják kideríteni a WhatsApp csoportban, hogy románból mi is volt a házi feladat, vagy hívogatják a tanítót. Mert a gyermek nem tudja, elfelejtette…
Miért lenne fontos az egyre növekvő önállóság?
Leginkább azért, mert az önállóság és a pozitív énkép kéz a kézben jár. A méltán népszerű Montessori-módszer szerint kimondottan ajánlott már az óvodáskorú gyermeket is bevonni az otthoni feladatokba. Az ilyen jellegű tevékenységek fontos részét képezik az alternatív pedagógiai irányzatnak, amelynek fő célja az önállósódás elősegítése. Mert rendkívül hasznos és fejlesztő hatású, ha a gyermek életkorának és képességeinek megfelelő szinten részt vállal a saját maga körüli teendőkben (öltözködés, fürdés stb.), és részt kap a házimunkából is. Növekszik az önbizalma, a „képes vagyok rá” érzés, ezáltal más területeken is magabiztosabb lesz. Ügyesedik a mozgása, pozitívabb lesz az én-képe, ízelítőt kap a felelősségvállalásból, fejlődik segítőkészsége is. Mire iskolába kerül, már nem is lesz kérdés, hogy kinek kell bepakolnia a táskába (persze kis segítség mindig jöhet), és kinek a kötelessége a házi feladat.
Mikor lehet elkezdeni az önállóságra nevelést?
Ezen a téren is érdemes követni a gyermek természetes fejlődését és elkapni a lendületet, amikor egyre több mindent ő maga akar megcsinálni. Ráhagyni, ha egyedül akarja felvenni a kabátot, nem kivenni a kezéből a cipőt, mert nekünk gyorsabban megy, legfeljebb segíthetünk, ha engedi, a sikernek pedig örüljünk együtt.
A Montessori-módszer szerint például a 2-3 évestől elvárhatjuk játékai összeszedését, a szennyes ruhák elvitelét, polcok szegélyeinek letörlését. A 4-5 éveseket megkérhetjük saját ágyuk megvetésére, házi állatok megetetésére (ha vannak), virágöntözésre, kiömlött dolgok feltörlésére, az asztal leszedésére, edények eltörlésére, a mosnivaló szín szerinti szétválogatására is akár. A 6-7 évesek besegíthetnek a padló felsöprésébe, a zoknik összepárosításába, törülközők hajtogatásába, mosogatógép kiürítésébe, krumplihámozásba, ha kert van, akkor a gyomlálásba, levelek összegereblyézésébe is. A 8-9 évesek már bevonhatók a mosogatógép betöltésébe, tiszta ruhák elpakolásába, portörlésbe, a bevásárlószatyor kipakolásába, kisebb vásárlásokba. A 10-11 évesek a fürdőszoba kisebb takarítását, a konyhapult megtisztítását, egyszerűbb ételek elkészítését (saláta, rántotta), vagy a porszívózást is elvégezhetik. A kiskamasz már felmoshat, bevonható egyszerűbb házi javításokba, ablakpucolásba, mázolásba, bevásárlásra lista segítségével, és szükség esetén a kistestvérre is felügyelhet rövid ideig.
De mégis miért olyan nehéz?
Hogy erre a kérdésre választ adjunk és megoldáshoz is jussunk, egy kis önismereti munkára lesz szükség. Először nézzük meg, hogy milyen a házimunka megítélése a saját családunkban. Teher, mert többnyire egy személyre hárul? Utálatos, unalmas dolog? Ok, ami miatt gyakran van veszekedés vagy rossz hangulat? Mert ha valami ilyesmi van otthon, akkor nehezebb lesz rávenni a gyermeket, és átkeretezésre lesz szükség. A kiindulópont lehetne az, hogy a házimunka valami olyan dolog, amelynek az elvégzése az egész család jólléte szempontjából fontos, igen, néha „nemszeretem” és időbe telik, de utána mindannyian élvezhetjük a gyümölcsét: a rendet, a tiszta ruhát, a finom vacsorát. Ha együtt végezzük, hamarabb készen leszünk, és sokkal több egymásra fordítható szabad idő marad. A kulcsszó pedig a munkamegosztás: azaz a család minden tagjának, akár nő, akár férfi, van és legyen szerepe benne.
Mi az, ami tényleg fontos?
Érdemes őszintén szembenézni azzal is, hogy mi az, ami tényleg kihagyhatatlan feladat a család jólléte szempontjából, és mi az, amit csak vonszolunk magunkkal, mert „így szokás”. A házimunka tulajdonképpen olyasmi, ami értünk van, és nem mi vagyunk érte, és simán elbír egy kis rugalmasságot. Muszáj a bevetett ágynak úgy kinéznie, mint a katonaságnál? Tényleg fel kell törölni a padlót háromszor egy délután? Leszakad a plafon, ha véletlenül bent marad este egy tányér a gyermekszobában? Ha kicsit sáros a gumicsizma, mikor indulni kell? Ha a kiskamasz egy nappal elhalasztaná a szobájában a rendrakást? A családtagok részvételével egy prioritási listát is összehozhatunk a valóban fontos dolgokról, és azok „felelőséről”, bevonva a kisebbeket is.
Másképp nem lehet?
A gyermekek szempontjából nagyon fontos, hogy a felnőtt ne felejtse el: a házimunka jó gyakorlóterep számos készség kifejlesztésére, és a felelősség megtapasztalására. Ezért ne olyan „kötelező-ízű” feladat legyen, ahol a szidás lehetősége mindig ott lóg a levegőben. Számoljunk le a maximalizmussal, mert ha túl magas elvárásoknak kell megfelelni, abból sosem jön ki semmi jó. Azaz teljesen mindegy, hogy a gyermek hogy fogja a seprűt, a lényeg, hogy seperje össze a koszt. Felejtsük el a na, add ide, én megcsinálom kezdetű mondatokat. Az ügyetlen szót töröljük ki a szótárunkból.
A Montessori-pedagógiában (is) inkább a pozitív megerősítés technikáját alkalmazzák, adjunk mi is hangot annak, hogy mennyire fontos, hogy segítenek nekünk a gyermekek. Amíg kicsik, dolgozzunk közösen, a nagyoknak viszont érdemes időt és önállóságot biztosítani abban, hogy mikor és hogyan teljesítik a rájuk bízott tennivalót.
Ami kimaradt…
Az nem más, mint a türelem. Mert bizony a kicsik lassabban végzik el a feladataikat, de megéri kivárni, később kamatostól megtérül, ha egy darabig inkább korábban kelünk, hogy legyen idő az önállósodó csemete tempójában elkészülni.
A legfontosabb pedig az, hogy soha ne használjuk büntetésre a házimunkát! Jutalmat sem nagyon ajánlott adni a segítségért, az egész dolog természetes voltát ássuk alá, ha mondjuk a kisebbek pénzt kapnak a szemét leviteléért. A takarítás után, a jól végzett munka örömével egy közös társasjáték vagy sütizés bőven elég.

