Főleg a „jobb” iskolák diákjai vesznek különórákat, gyakran épp azok a jó képességű tanulók szaladgálnak majdnem minden délután valamilyen pluszórára, akikről azt gondolná a kívülálló, hogy éppen nekik nem kell külső segítség. Mindeközben vannak iskolák, ahová többnyire a hátrányosabb helyzetű gyermekek járnak, és ahonnan alig néhányan veszik igénybe egy-egy magántanár segítségét, ők is inkább csak a nyolcadik osztályos záróvizsga előtt.

Krónikus időhiány

Tanév elején valósággal lerohanják a magánórát adó pedagógusokat, szülői csoportokban gyakran olvasni kétségbeesett kéréseket, hogy ajánljon már valaki román- vagy matektanárt. Mert rájuk van a legnagyobb szükség megyénkben, egy óra átlag 50-60 lejbe kerül.
Pruteanu Andreea tizenegyedikes az egyik székelyudvarhelyi gimnáziumban. Ő már hetedik osztályos korától magánórákra jár, az ún. abszolváló vizsga miatt matematikából vettek különórát, most meg románból – az érettségi miatt, továbbá angolt tanul, hogy fejlessze nyelvtudását. Ezzel egyáltalán nem lóg ki a sorból.
– Tudtommal az osztálytársaim, barátaim mind járnak magánórákra. A leggyakoribb tantárgy a román, hiszen a magyar anyanyelvű gyermekeknek igen nehéz a vizsgákra felkészülni, második helyen a matek áll. A tanórákon gyorsan haladunk a leckékkel, nem mindig van idő megállni, és bevárni, hogy mindenki megértse az adott részt. A magánórákon viszont megkapjuk a maximális figyelmet, és nyugodt körülmények között tanulhatunk egy szakember segítségével – fogalmazott.
Andreea szerint a szülők is, de az ambíciósabb diákok is ragaszkodnak a különórákhoz. A diákok azért, mert javulhatnak a jegyeik, és időt is spórolhatnak azáltal, hogy nem kell kínozzák magukat órákon keresztül, míg a leckét megértik.
– Hozzátenném, hogy a magánórák csak akkor működnek, ha a diák szorgalmas és célorientált. A magánórák után pont úgy meg kell tanulja a leckéket! Szuper ez a lehetőség a diákok számára, viszont nem old meg minden problémát – összegezte tapasztalatait.

A román a mumus

– A fiam kérte a románórát, mert ez az a tárgy, amelyik minden gyermek rémálma, ez a mumus – vágott bele mondandójába Ambrus Orsolya, egy hetedikes gyermek édesanyja.
Tud olyanról is, hogy hatodik osztályos tanulónak bukás veszélye miatt kellett romántanárt „szereznie” a szülőnek.
– A mi esetünkben azért kell, mert minden évben van egy kis botlás, egy villámfelmérő, amire 5-6-os osztályzatot kap a fiam, és akkor nyögni kell, hogy kijavítsa. Amikor felveszik az új leckét, mindig kerül olyan anyagrész, amit nem ért, vagy átsiklottak rajta, és a magánórán a tanárnővel ezeket megbeszélik. A kijavított felmérőket is átnézik közösen, hogy a hibákból kiderüljön, mivel van még gond – vázolta.
Egyébként nem igazán látszik a fia román osztályzatán a különóra, a magántanár hatása, most is 8-as az átlaga, de – mint fogalmazott Orsolya – ad egy biztonságot, hogy ha baj van, lesz, aki segítsen.
– A tanárnőjük az iskolában nagyon kemény, és jól is szoktak szerepelni a vizsgán a tanítványai. Na de 30 gyermekkel nem várhatjuk el, hogy mindeniket kikérdezze, hogy mi maradt ki, mit kell pótolni, és még vegyék is át újra – jelentette ki a szülő.

A szülő megnyugszik

Széll Ilona általános iskolai matematikatanár azt tapasztalja, hogy leginkább a szülők erőltetik a különórákat.
– A szülő azt hiszi, hogy ha magánórákra járatja a gyermekét, akkor ő mindent megtett az érvényesüléséért. De fontos tudatosítani, hogy heti egy óra nem pótolja a többi ötöt, és nem mindig oldja meg a problémákat – fogalmazott a pedagógus.
Mint mondja, gyakran olyan nyolcadikosok jelennek meg nála, akiknek majdnem teljesen kimaradt az általános iskolai anyag. Mostanában arra is gyakran felfigyelt, hogy nem igazán dolgoznak egyedül a gyermekek, keveset töprengenek el a feladatokon, ha egyből nem ugrik be a megoldás, túl hamar feladják. 
– Hozzám azért szeretnek járni, mert növelem az önbizalmukat, dicsérem, buzdítom őket. Közben pótoljuk a hiányosságokat, igyekszünk felkészülni a vizsgára – jegyezte meg a matematikatanár.

Bevett szokás

Az érintettek által felsorolt okok normális esetben az iskola, a közoktatás feladatai közé tartoznak. 
– A valóság viszont az, hogy az iskola nem veszi figyelembe az egyéni sajátosságokat és nincs ideje arra, hogy bevárja azokat, akik lassabban dolgozzák fel az új információt. Ha a tempót akarják tartani, ha otthon nincs, aki segítsen, akkor a diákok kénytelenek pluszórákat venni. A tanárok nem is látják az egyéni különbségeket, nincs idejük, ha a tananyaggal haladni akarnak – húzza alá a fentebb megszólalók véleményét Kui Eszter-Enikő pszichológus, a Hargita Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ munkatársa is. 

Reformért kiált a rendszer

A jelenség mögött egy öngerjesztő folyamat is felsejlik a pszichológus szerint, nagyon sok diáknak nem lenne szüksége magánórára, de mivel a többiek járnak, az iskolai órán, a felvételin növelik a szintet.
– Nemcsak a vizsgatantárgyakra, hanem minden tantárgyra igaz a hazai iskolarendszerben, hogy hatalmas tananyagot kell „leadni”. Néhány kivételtől eltekintve nincs, hogy jól teljesítsenek a gyerekek, mert nincs bevésődés, nincs megértés, nincs idő, hogy leülepedjen, kikristályosodjon az információ – hangsúlyozza a pszichológus.
Úgy véli, csak egy valódi tanügyi reform tudná megtörni ezt a jelenséget, amelyikben nemcsak a nevek cserélődnek és az óraszámok maradnak, hanem teljesen átstrukturálják, megszűrik a tantervet.

Csak a szabályozásra futja

Egyelőre tehát az van, hogy tanulók ezrei a napi 6-7 iskolai tanóra után ugyanazt folytatják. Kui Enikő azt mondta, hogy szülőként, diákként érdemes csak a nagyon fontos dolgokra fókuszálni, hogy ne legyen minden délutánjuk betáblázva.
– Sok diák jön hozzánk, mert érzi, hogy nincs kedve semmihez. Gyakran nem is a vizsga környékén jelentkeznek a tünetek, hanem egy év múlva, amikor nincs már akkora nyomás rajtuk. Sok a serdülőkori depresszió, deviancia, gyakoriak a kapcsolódási problémák, a szociális szorongás, és nagy a kiégés veszélye – figyelmeztetett a pszichológus.
Mindeközben ott van a másik véglet is. Az általános iskolákban a vizsgatantárgyakból külön felkészítőket tartanak a nyolcadikosoknak, természetesen ingyen. Olyan intézményekben érdeklődtünk, ahová nagyobb számban járnak hátrányosabb helyzetű tanulók, és a tanárok elmondták, hogy osztályonként alig néhányan veszik igénybe ezt a lehetőséget. 
Az oktatási minisztérium is foglalkozik a jelenséggel. De nem a felszámolásával, a jelenség mögött rejlő okok megszüntetésével, csupán a szabályozással: tilos saját tanítványnak pénzért magánórát adni, és a különórákkal szerzett jövedelmet kötelesek bevallani a pedagógusok.