Golovin köszöni a székelyeknek is
Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott odesszai születésű, 1992 óta Magyarországon élő szövetségi kapitánya úgy véli, a neheze csak most jön csapata számára a debreceni Európa-bajnokságon, ennek ellenére képesnek tartja együttesét a csodaszámba menő érmes helyezésre is. A kapitány készségesen válaszolt a Hargita Népe kérdéseire, és köszönetet mondott a székelyföldi szurkolóknak is a biztatásért.
– Kóstolta a debreceni adventi vásáron a farkaslaki kürtős kalácsot?
– Én sajnos nem, de a lányok igen, dicsérték is! A csapat a szakmai stábbal sétált, vásárolgatott, én a szállodában maradtam, rengeteg teendőm volt. Visszanéztem néhány mérkőzést, a következő ellenfelekről igyekeztem begyűjteni minél több információt, elemeztem különböző játékhelyzeteket. A lányokra viszont ráfért a pihenés, kikapcsolódás, feltöltődtek a vásáron. Közeleg a karácsony, úgy gondoltam, picit hangolódjanak az ünnepre is. Három mérkőzés után jól jött nekik egy kézilabdamentes nap.
– Két kötelező győzelem között született egy elképesztő siker az olimpiai negyedik Svédország ellen. Számított a nagy különbségű győzelemre?
– Nyilván győzni akartunk, de azt azért talán a legvérmesebb szurkolóink sem gondolták, hogy adott pillanatban már tizenkettővel vezetünk a svédek ellen. A vége hétgólos győzelem lett, de emiatt senki sem bánkódott. Ennek ellenére azt mondom, nem valós az eredmény, nincs ekkora különbség a két csapat között. Nekünk minden sikerült, nekik meg szinte semmi. Edzői pályafutásom rekordja, hogy csapatom az egész mérkőzésen mindössze három technikai hibát vétett, míg a skandinávok sokat hibáztak, és nem utolsósorban kapusaink is kimagasló teljesítményt nyújtottak. Nagyarányú győzelmet arattunk, de még egyszer hangsúlyozom: az eredmény nem reális, egy magyar–svéd meccs mindig háromesélyes. Nyilván örülünk, hogy olyant vittünk véghez, amire tizennyolc éve nem volt példa, vagyis hogy három győzelemmel kezdjünk egy világversenyt.
– Az idei olimpiai selejtezőben simán verték a svédeket, felkészülési mérkőzésen pedig idegenben nyertek a világbajnoki címvédő franciák ellen. A magyar női kézilabda-válogatott újra megérkezett a világelitbe?
– Sok mindenre képes ez a csapat, de csínján kell bánni az ilyen kijelentésekkel. Fizikailag és mentálisan is jók vagyunk, többé-kevésbé működik a játékrendszerünk. Az eredmények alapján ott a helyünk, az olimpián is másodperceken múlt, hogy nem jutottunk be az elődöntőbe. Évek óta azon dolgozunk, hogy felzárkózzunk az elitbe, de kell még egy kis idő, amíg stabil élcsapattá válunk.
– Mától következnek a középdöntők, ahol meglepetésre a spanyolokat búcsúztató lengyelekkel is megmérkőznek. Jó ez a magyar válogatottnak, hogy az erősebbnek tartott hispánokat eltakarították az útjukból?
– Megnéztem a spanyol–lengyel mérkőzést, illetve videókat is néztem a lengyelekről. Nem szabad leírni őket, nagyon jó, masszív csapatuk van, igen komoly védekezés és jó támadójáték jellemző rájuk, szóval nem lesz egyszerűbb meccs, mint a spanyolok elleni lett volna. Egyébként is lépésről lépésre haladunk: előbb legyünk túl sikeresen a Montenegró elleni meccsen, aztán következhetnek a lengyelek. Ez a két mérkőzés nagyban meghatározza majd a folytatást. A középdöntőben már minden találkozó roppant nehéz, minden bizonnyal lesznek olyan összecsapásaink is, amelyek a végjátékban dőlnek el. Reméljük, hogy a mi javunkra.
– Lépésről lépésre haladnak, de azért mondjon valami biztatót nekünk az igen pikánsnak ígérkező magyar–román meccsről.
– Úgy látom, a románok már a 2028-as nyári olimpiai játékokra építik a válogatottat. Fiatal csapattal érkeztek az Európa-bajnokságra, ennek megfelelően hullámzó volt a teljesítményük, de sokat elárul róluk, hogy két mérkőzésen is a hajrában fordítottak. Szeptemberben felkészülési mérkőzésen a hajrá nekünk sikerült jobban, simán nyertünk, de ahogy egy icipicit is kiengedtünk, azonnal egyenlítettek. Komoly rangadó várható, mindvégig észnél kell lennünk, maximális erőbedobásra lesz szükségünk. Ennek ellenére csakis a győzelem elfogadható számunkra, az erdélyi magyar és a hazai szurkolók miatt is.
– Apropó: rengeteg székelyföldi drukker is biztatta a csapatot a helyszínen, illetve biztatja itthonról a televízió előtt is.
– Igen, több székely zászlót is láttam a lelátókon, illetve felfigyeltem egy Székelyudvarhely feliratú, hatalmas magyar zászlóra is. Köszönjük ezúton is a székelyek biztatását, illetve minden szurkolóét, hiszen frenetikus hangulatot teremtettek a debreceni sportcsarnokban, közösen értük el az eddigi sikereket, és remélem, a folytatásban is megörvendeztetjük őket. Mindig szívesen megyek Székelyföldre, az idén például a szilvesztert Székelyvarságon ünnepeltük a családommal, és amikor lehetőség lesz, újra visszatérünk. Egyébként 2018-ban, amikor a magyar ifjúsági válogatott szövetségi kapitányaként világbajnokok lettünk Debrecenben, akkor is rengeteg székelyföldi szurkoló szorított nekünk a helyszínen. Aki teheti, az jöjjön a középdöntőkre is!
– Reális elvárás a legjobb négy közé kerülés?
– A szövetség vezetősége a legjobb hat közé kerülést tűzte ki célul, ennél jobb helyezés már csak hab lenne a tortán.
– Csodaszámba menne?
– A csodákat többnyire az emberek viszik véghez, nem?
Az I. középdöntőben
Ma: Franciaország – Románia (19), Magyarország – Montenegró (21.30). Holnap: Svédország – Románia (16.30), Magyarország – Lengyelország (21.30). Vasárnap: Magyarország – Románia (19). Kedd: Románia – Lengyelország (16.30), Magyarország – Franciaország (19).