Általában hajlamosak vagyunk az élet több területén a „fejlett Nyugathoz” hasonlítani a dolgokat. Legyen szó gazdasági, kulturális, életmódbeli, vagy éppen környezetvédelmi témákról, általános vélekedés, hogy évekkel, évtizedekkel lehet mérni a lemaradásunkat. Ha a sportra gondolunk, akkor sincsen ez másképp, eredményességben egyszerűen lehetetlen felvenni a versenyt azokkal a versenyzőkkel, csapatokkal, klubokkal, akik más gazdasági környezetben működnek és más közegben „nőnek bele” a sikerességbe.
Ugyanez elmondható a sport marketingrészéről is, ám de egy pozitív tapasztalatot szeretnék most megosztani, méghozzá nem Nyugatról, hanem Keletről. Néhány héttel ezelőtt Törökországban, jelesül Isztambulban jártunk családi kiránduláson. Nem ez az első alkalom, hogy az egykori Konstantinápolyba látogattunk, időről időre visszatérünk ebbe a fantasztikus hangulatú világvárosba.

Ha pedig Isztambul, akkor a sport is kikerülhetetlen, hiszen olyan világhírű alakulatok lépnek itt hétről hétre gyepre, vagy éppen parkettre, mint a Galatasaray, a Fenerbahce, vagy éppen a „fekete sasok” becenévre hallgató Besiktas. Ez utóbbihoz fűződik a legutóbbi élményünk. Nem meccsen szereztük ezt az élményt, hanem a klub ajándékboltjában, azaz ajándékboltjaiban. A hatalmas világváros több pontján működnek hivatalos shopok, de nem akármilyenek ám! Egészen véletlenül botlottunk bele egy házak közé beszorított négy(!)emeletes üzletre, ahol szintről szintre haladva csak a szánkat tátottuk. Mint egy ruházati szaküzlet, egy fekete-fehér csúcsdivatüzlet. És még csak a ruhákat említettem, a végtelen számú és variációban kapható kiegészítőket, ajándéktárgyakat még felsorolni is nehéz volna.
Mindezt csak tetézte, hogy átsétáltunk a Besiktas stadionhoz, ahol hatalmas sátorba kitelepített üzletben sorjáztak az akciós termékek, hivatalos mezek, sálak. Érdeklődésünkre, hogy azért van-e a kipakolás, mert meccsnap van, megtudtuk, hogy igen, játszik a Besiktas, ám több száz kilométerrel arrébb, idegenben lépnek pályára. A szurkolóik pedig sorakoztak a mezekért és mindenféle emléktárgyakért. A stadion shopja pedig mint egy pláza. A klubmúzeum főbejáratával szemben nyíló „üzletház” polcain minden a csapatról szól, minden, és még annál is több. Az emberek pedig sorjáznak a pénztáraknál, ahol a klub színeiben díszelgő zacskókba, tasakokba csusszantak a mezek, pólók, sálak, kártyacsomagopk, autóillatosítók, és még ki tudja, mi.
Én mindez hol? Tőlünk keletre, ahol tényleg szenvedély a sport, és erre a szenvedélyre egy egész iparág épül.