„Adj elég pénzt, és megnyerem a bajnokságot!” Állítólag az 1997-es Forma–1-es világbajnok, Jacques Villeneuve mondta ezt, utalva arra, hogy a sikerhez nemcsak tehetség, hanem megfelelő anyagi háttér és erőforrások is szükségesek. Azonban a kanadai pilóta a motorsportról beszélt, ahol az emberi tehetséget a technika segíti a sikerekhez, és pénz nélkül elindulni sincs lehetőséged.
A „pénzen vett bajnokságok” megosztó témája olyankor kerül terítékre, amikor az eredmény mögött nincs stabil alap (például utánpótlás, helyi kötődés, fenntartható finanszírozás), és az egész csak egy lufi, ami hamar kipukkan.
A legjobb példa a Ialomița megyei Unirea Urziceni, amely fél évszázadon keresztül a harmadosztályban küzdött, de aztán egy üzletember annyi pénzt nyomott a csapatba, hogy 2009-ben bajnokok lettek, a Bajnokok Ligájában még a csoportkörből is volt esélyük továbbjutni. De amint a befektető kihátrált a finanszírozásból, a csapat szétesett, és pár év múlva teljesen megszűnt. Maradt az, hogy Steven Gerradék ellen játszhattak kupameccset az Anfielden.

Teremlabdarúgásban a csíkszeredai Imperial Wet csapata a legszemléltetőbb példa, a 2015-ben alakult klub működésének hat éve alatt kétszer lett bajnok, de nyert Román Kupát és Szuperkupát is. 2021-ben, a második bajnoki címük megnyerése után léptek vissza minden versenysorozatról, a csapatot pénzelő vállalkozó azt mondta: belefáradt a klub működtetésébe. Így Alvaro, Pinto, Sanchez, Ribeiro, Duque és Nuno kereshetett új csapatot, várost vagy országot.
Számos példa van arra, hogy az ilyen projektek a pillanatnyi sikerért áldozzák fel a hosszú távú építkezést. A befektető távozása után a csapat rendszerint szétesik, és a város, amely hirtelen a sikerek mámorában úszott, újra a semmiben találja magát. A szurkolók ilyenkor csalódottak, mert megszerették a csapatot, de az egyszer csak eltűnik. A sport szempontjából sem feltétlenül egészséges, mert torzíthatja a versenyt – a hagyományosan jól működő, organikusan építkező klubok hátrányba kerülnek a mesterségesen felpumpált vetélytársakkal szemben.
Összességében egy ilyen modell nagyon törékeny, és ha nincs mögötte hosszú távú koncepció, akkor tényleg csak egy múló villanás marad. A fenntartható sikerhez több kell a pénznél: elkötelezettség, közösségi támogatás és egy olyan rendszer, amely nem dől össze, ha a főszponzor kivonul.
A sportban a pénz megnyerhet egy bajnokságot, de nem építhet fel egy örökséget. A valódi sikert nem a bankszámla, hanem a kitartás, a közösség és az idő állítja talapzatra. A pénz ugyan vásárolhat bajnoki címeket, de valódi identitást és hagyományt nem.