„Fizettem es, de teszi es!” – állapította meg a székely a bajsza alatt, amikor először ült repülőre. Így vannak ezzel a klubok, szponzorok is: csilliárdokat fizetnek a játékosoknak, akik három-négynaponta „teszik es” rendesen: bármelyik sportcsatornára kattintunk, ömlenek szembe velünk a futballmeccsek, amelyeken a rendesen megfizetett játékosok kilencven, száz percen keresztül eszeveszetten harcolnak, robotolnak. S ha már pénz: kiszámoltam, hogy Cristiano Ronaldo sokévnyi fizetésemet keresi meg, mialatt én megiszom a reggeli kávémát és letusolok, egy-két év alatt pedig annyit keres, amennyit én egész életemben nem fogok. CR nyilván más szint, több a haszon belőle, mint belőlem (a Real Madridnál csak a nevével feliratozott mezekből több mint százmillió euró folyt be a királyi klub kasszájába).
De meddig lehet kiszipolyozni ezeket a modern gladiátorokat? A jelek szerint nem sokáig, milliárdok ide, milliárdok oda, kezd betelni a pohár. A FIFA megváltoztatta a klubvilágbajnokság versenykiírását, és 32 csapatosra bővítette. Más köntöst kapott a Bajnokok Ligája is: az UEFA elvetette a csoportkört, mindegyik együttes nyolc mérkőzést játszik az alapszakaszban, majd jönnek az oda-visszavágós nyolcaddöntők, negyeddöntők, elődöntők, s végül a döntő. Május 31-én a müncheni arénában kerül sor az idény 189. BL-meccsére…

A futballigák és a játékosok szakszervezetei a túlzsúfolt nemzetközi versenynaptár miatt a sztrájk lehetőségét fontolgatják. Amíg az elmúlt idényben több mint hatvan mérkőzést kellett játszani egy topcsapatnak, addig a megváltozott BL és a klubvilágbajnokság miatt a topcsapatoknak és azok játékosainak akár 85 találkozója is lehet az idényben. Rodri, a Manchester City sztárja szerint nagyjából 40 és 50 meccset képes a legmagasabb szinten lejátszani. Azt követően a teljesítmény csökken, mert lehetetlen az erőnlétet fenntartani. „Vigyáznunk kell magunkra, mi vagyunk ennek a sportnak – vagy üzletnek – a főszerepelői” – kongatta meg a vészharangot.
És mit nyerünk ebből mi, egyszerű futballrajongók? Drukkere válogatja. Én személy szerint évek óta csak a magyar érdekeltségű nemzetközi találkozókat követem, s legfeljebb a BL-döntőt nézem végig, igaz, legutóbb abba is belealudtam, bár ebben az első félidőben elfogyasztott sörök is jelentős szerepet játszhattak. Nosztalgiázva gondolok azokra az időkre, amikor a BL elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában csakis és kizárólag a bajnokok indulhattak, nem a negyedik-ötödikek is, vagy amikor a rendszerváltás után életemben először követhettem végig színes televízión az olaszországi futballvébét, amelyre ma is élénkebben emlékszem, mint a tavalyi vagy tavalyelőtti kupasorozatok döntőire.