Elképesztő az a gyorsaság, amellyel a magyar fejlesztésű sportág, a teqball töri magának az utat a nemzetközi sportvilágban. Újabban azt rebesgetik, hogy 2028-ban, Los Angelesben ott lehet az olimpiai programban. Mivel az Amerikai Teqballszövetség is nagy erőket mozgat meg ennek érdekében, szakberkekben ötvenszázaléknyi esélyt adnak erre.
Pedig a magyar mérnökök fejlesztése még tízéves sincs, mindössze 2014-ben alakult, a sportágat a brazil labdarúgólegenda, Ronaldinho 2016 októberében mutatta be Budapesten. Az első világbajnokságot 2017-ben szintén a magyar fővárosban rendezték, és akkor alakult meg a Nemzetközi Teqballszövetség (FITEQ) is, melynek ma már több mint 138 tagállama van. Fontos mérföldkőnek számított a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének (GAISF) elismerése, a szervezet 2020-as közgyűlésén az olimpiai és nem olimpiai nemzetközi sportági szövetségek szavazták meg a FITEQ teljes körű tagságát, amely nélkül nem kerülhet az olimpia műsorára egyetlen sportág sem. Ezzel a teqball a világ legrövidebb idő alatt hivatalosan elismert sportága lett. Nyilván, nem kevés irigységet és szakmai féltékenységet szült ez a hatékony törtetés, de tény, hogy ma már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyén, Lausanne-ban is látják, elismerik a sportág erejét, valamint az elmúlt években elért fejlődését.
Tavaly decemberben a teqball hungarikum lett, ráadásul mi, magyarok nemcsak jól menedzseljük, de jól is űzzük a meggörbített asztalok labdajátékát. A legutóbbi lengyelországi Európa Játékokon, ami egyben a sportág első Európa-bajnoksága is volt, öt aranyat osztottak, ebből három Magyarországra, kettő pedig Székelyföldre került. A két utóbbi Eb-címben jócskán „benne volt Székelyudvarhely keze is”, hiszen Romániában a székely anyavárosból indult hódító útjára a teqball. Udvarhelyi a sportág jelenlegi egyéni világ- és első Európa-bajnoka, Györgydeák Apor, de szintén Udvarhelyen kezdte a tegballozást a női egyéni Eb-bajnok, a székelyudvarhelyi Vasas Femina női focicsapat korábbi erőssége, a marosvásárhelyi Barabási Kinga is.
A román teqballválogatott kerettagjainak a megnevezése (főleg Apor esetében) okoz némi gondot a román ajkú kollégáink körében, mégis tele volt velük sajtó a lengyelországi sikerek visszhangjaként. A lengyelek „teqballistának” nevezik sportolóikat, mi a „teqballozó”, „teqballosok” kifejezéseket használjuk, a románban még nem találtak megfelelő szót. A „fotbalist” mintájára lehet akár „teqbalist” is, de Györgydeák Apor neve mellett egyelőre csak az áll, hogy „sportivul român”. Görbüljek meg, mint a teqballasztal, ha nem igaz!