Elkezdődött a várva várt labdarúgó-Európa-bajnokság, a futballrajongók életét egy hónapon át napi több mérkőzés, gólösszefoglalók, statisztikák, táblázatok, örömök és bánatok fogják kitölteni. A magyar válogatott bemutatkozása, és itt most hagyjuk a szenzációhajhász jelzőket, nem sikerült igazán jól. A svájciak elleni sima vereség alkalmával kaptunk egy jól irányzott nézőtéri fricskát is: Fondue better than Goulash – hirdette a helvét táborban a szellemes(nek gondolt) kiírás. Mosolyogtunk is. Kínunkban. Inkább húzódott tehetetlen és fájdalmas vicsorba a szánk.
Nagy az elkeseredés a Kárpát-hazában, de nézzük csak, mi történt ezen a szombat délutánon. Az európai topcsapatok játékosaival teletűzdelt, elképesztően rutinos Svájc kíméletlenül kihasználta a némileg zavarodott játékot mutató, stílus és, ami talán a legfájdalmasabb, vezér nélküli magyarok hibáit. Azaz nem csináltak semmi különöset, csak éltek a lehetőséggel és összességében tükörsima győzelmet arattak.

Egy gondolat erejéig térjünk vissza a vezér hiányára. A válogatott legnagyobb csillaga kétségtelenül Szoboszlai Dominik, aki a selejtezősorozatban is bizonyította, lehet rá számítani. Anélkül, hogy bármilyen keresztvizet lehúznánk róla, megállapíthatjuk, az Eb bemutatkozó mérkőzésén nem tudott felnőni a feladathoz. A Marco Rossitól kapott szabadabb mozgástér arra volt jó, hogy itt-ott feltűnjön a pályán, ám érdemben alig tudott hozzátenni a magyar válogatott egyébként is vérszegény játékához.
Azonban elképesztő tévedés, sőt önámítás volna azt gondolnunk, hogy a Liverpool játékosának betlije volt a svájciak elleni kudarc fő oka. Mellette az összes kulcsjátékos terített betlit mutatott. Nem volt súlyunk hátul, elöl, középen. Szerencsére Gulácsi Péter a kapuban hozta nemzetközi formáját és mentett, amit menthetett.
Távol álljon tőlem a szakmázás. Nem értek a focihoz, csupán rajongok érte. Személy szerint valójában nem érzek csalódást, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez a csapat folyamatosan erőn felül teljesít. Az olasz szakvezető fanatizmusa, emberi kvalitásai és rendkívüli taktikai érzéke viszi előre a gárdát, és persze a játékosok. Azok a játékosok, akik Európa második, harmadik vonalában játszanak, vagy épp a cseppet sem veretes koreai, esetleg magyar bajnokságból kaptak behívót.
Be kell látnunk, egyszerűen nem vehetjük fel a versenyt azokkal a sztárokkal, akik hétről hétre a legkeményebb sorozatokban bizonyítanak. Időről időre meglephetjük csapataikat, futhatunk egy-egy remek sorozatot, de stabilan és hosszú távon nem lehetünk versenyképesek velük.
Persze mindezt csupán a magamra erőltetett szubjektív énem mondatja velem. Valójában alig várom az Európa-bajnokság következő meccsét ,és teljes szívvel fogok szurkolni a meggypiros mezeseknek. Biztos vagyok benne, hogy a házigazdáknak nem lesz könnyű dolguk ellenünk. A gulyással pedig semmiféle svájci litty-lötty nem veheti fel a versenyt. Bocs, fondue!