A labdarúgás az esélyegyenlőség sportja. Egy kisváros kölyökcsapatából nézve természetesen az elit futball elérhetetlen magasságokban található, ahová csak a bolygók megfelelő együttállása révén és rengeteg munkával, lemondással, vérrel, verítékkel lehet eljutni. Ha hozzátesszük, hogy mindez még mindig nem biztosít semmiféle garanciát arra, hogy valaki megállja a helyét a legmagasabb szinteken, akkor aligha csodálkozunk, hogy számos fiatal idő előtt elpártol ettől a csodálatos sporttól, és nemegyszer keserű szájízzel akasztja szegre a stoplist.
Egy mai gyerek számtalan sport közül választhat, ám ha szülői szemmel nézzük, kétségtelenül az egyik legkönnyebben elérhető, legolcsóbb sport a futball. Mi kell hozzá? Cipő, gatya, póló. Nem kell drága felszerelésekre költeni, nyűgös öltözködéseket produkálni, nehéz táskákat cipelni. Elég „gatyába” rázni a legényt vagy leányt, és mehet a pályára. Ahol ráadásul közösségben tölt el heti két-három órát. Persze az is benne van a pakliban, hogy ha valaki komolyabb ambíciókkal vág bele ebbe a gyönyörű sportba, akkor sokszor az egész család élete e köré lesz felépítve. Hétközben edzések, hétvégén mérkőzések, tornák, bajnokik. De választhatjuk azt is, hogy megelégszünk a friss levegővel, a klub logójával ellátott mezzel, havi egy-két bajnoki meccsel a „falusiban”, és mégis rengeteget tettünk a gyermekünk egészségéért.

A foci kapuja (szó szerint és képletesen szólva is) manapság már nem csak a fiúk előtt áll nyitva. A női labdarúgás az utóbbi évtizedekben rohamléptekkel fejlődik. A lányok nívósabb sorozatai stadionokat töltenek meg, reklámértékük az egekben. A napokban a csíkszeredai felnőtt futball legnagyszerűbb eredményét is éppen a nők szállították, az FK Csíkszereda csapata bronzérmes lett a bajnokságban, hétvégén pedig kupadöntőben képviseli a megyeszékhelyt. Mindeközben a több csapatból verbuválódott székelyföldi válogatott Norvégiában szerepel a független labdarúgó-szövetségek számára szervezett világbajnokságon. Az ellenfelek között tibeti, lappföldi és Srí Lanka-i csapatokat találunk. Olyan együtteseket, amelyek sohasem juthatnának el az elit foci hullámain világversenyre. Azonban ezúttal lehetőséget kapnak arra, hogy ország-világ megismerje őket, amely egyedülálló. Mindez a futballnak köszönhető. És újra visszakanyarodtam az indító gondolatomhoz: a labdarúgás az esélyegyenlőség sportja. Éljünk vele!