A költői kérdést azután tettem fel magamban, miután György István, a Székelyudvarhelyi Asztaliteniszklub vezetője a küküllőmenti megyei jogú város önkormányzati ülésén azt mondta, „meg kellene csókolja az egész hivatal a seggemet, mert éltem egy fellebbezéssel jogosan, megelőzve ezzel, hogy bárki csalás útján kapott volna támogatást”. István, mondd meg őszintén, megcsókolták? Ha nem is az ülepedet, de bár a homlokodat azért, hogy a polgármesteri hivatal több alkalmazottja nem kell a „hárombetűs” szervnél nyilatkozatokat írnia? Ahogy ismerlek, szerintem oda se tartanád.
Jó pár éve írtam arról egy jegyzetet, hogy mit jelent egy városnak anyagilag egy országos verseny szervezése. És nem a kiadások, hanem a bevételi oldalát emeltem ki. István, mondom neked, szélmalomharcot vívsz addig, amíg nem rakod az orruk alá, hogy mekkora bevételtől esnek el, ha klubodat, sportolóidat támogatják. Rendezel egy országos bajnokságot, amelyen részt vesz száz gyerek. Ha a sportolók egynegyede egy szülővel érkezik, az már plusz huszonöt fő, verseny előtt egy nappal érkeznek, három éjszakát töltenek Székelyudvarhelyen kétágyas szobákban, lehet számolni a szállásadó bevételét, amiből ő az idegenforgalmi adót a város „kasszájába” utalja. A napi háromszori kaja mellett még a városban vízre, üdítőre, gyümölcsre, kürtőskalácsra költenek legalább napi 50 lejt – hamar futnak a számok fölfelé, és érik el a tízezret euróban. De ők ezt nem értik, István, ők csak azt látják, hogy megint odamentél és pénzt kértél, hogy egy Bajnokok Ligája, Európa-kupa- vagy országos bajnoki döntőt szervezel, és kellene a támogatásuk.
Aztán biztos, hogy amikor a SZAK-kal te is elutazol az ország vagy Európa valamelyik városába, van egy pluszbőröndöd, ami tele van a városról, megyéről szóló szórólapokkal. Amelyeken szelvények vannak, és azok felhasználása 10%-os kedvezményre jogosít. És ezen szórólapok nyomán sorban állnak nálad a kül- és belföldi klubvezetők, hogy Székelyudvarhelyen akarnak edzőtáborozni, mert kedvezményt kaptak. Látom, amint beállítasz a „hivatalba”, s lesütött szemmel mondod, nem elég az egy bőrönd szórólap, kettő kell, mert zaklatnak a klubvezetők a kedvezményt kínáló szórólapokért.
István, ezek nem tudnak így számolni, hidd el nekem. Ha tudnának, akkor nem lacafacáznának, hanem soron kívül hívnának be, és kérdeznék meg: elég a 70 ezer, vagy duplázzuk meg? Ők csak azt látják, hogy az asztaliteniszhez elég egy-két ütő, egy asztal, de nem látnak a sportág mögé. De van egy jó hírem, István: nem vagy egyedül. Nemcsak az asztaliteniszt, hanem más sportágakat is, és nemcsak a székelyudvarhelyi, hanem más önkormányzatok is magasról letojják a sporttámogatásokat, elbagatellizálják az erre szánt összegeket, mert nem látnak a számok mögé.
István, tudom, hogy egyhamar nem kerül sor arra a csókra. De azért bízok benne, hogy egyszer bár a kezedet megszorítják, válladat megveregetik, és megköszönik mindazt, amit az asztaliteniszért tettél.