A küzdőszellem kialakítása már zsenge korban kezdődik a fiatal sportolók nevelésében, jó esetben egy életre a vérükbe kerül, lételemük lesz a verseny, céljuk a csúcsteljesítmény, és ennek érdekében minden erejüket, tudásukat, tehetségüket latba vetik. Elsajátítása esetén a későbbiekben is hasznát vehetik, főleg ha eme hozzáállás némi bölcsességgel is párosul. Szükség is van rá, mert egy sportember mindig nehezebben köt kompromisszumot vagy engedményt, zsigerből tiltakozik, ha engednie kell álláspontjából, akár a közös jó érdekében is. Ráadásul, ha mindezt megspékeljük a jól ismert székely konoksággal, makacssággal, önfejűséggel, akkor innen már csak egy lépés, hogy az előítéletek és címkék felhőjén keresztül az ellenfelet ellenségnek lássuk. Székelyudvarhelyen ennek sajnos komoly hagyománya van.
Gyanítom, hogy valami ilyesmi történhetett a Székelyudvarhelyi VSK kézilabdatornája és az ifi asztalitenisz Román-kupája kapcsán, hiszen a két esemény részben fedte egymást, egy hétvégén, egyazon helyen kellett a kettőt lebonyolítani. Korábban már oldódtak meg hasonló helyzeteket, ezúttal is kisebb-nagyobb súrlódásokkal, de dolgoztak rajta egy ideje. A bili akkor borult, amikor látva a két esemény leközölt és egymásnak ellentmondó programját, „Egymásra szerveztek két udvarhelyi tornát” címmel az asztalitenisz-torna beharangozójában szóvá is tettem. Gyorsan megjegyzem, a cikk nem megrendelésre íródott, még véletlenül sem a VSK befeketítése és az asztalitenisznek áldozatként való beállítása volt a cél, ha valaki mégis így értelmezte, attól itt és most kérek elnézést, annak ellenére, hogy még a feltételezést is abszurdnak tartom.
Valószínűleg az ok és okozat összefüggése sokkal földhöz ragadtabb, sokkal emberibb, ennélfogva sokkal komplexebb, és egyben ügyefogyottabb is. Ego, kommunikációhiány, fafejűség – volt itt minden, de tény, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja, és füstölgésből is több volt a kelleténél. Viszont ha félretesszük a morgolódásokat, pufogásokat, a kissé kényelmetlen bonyodalmakat, és megpróbálunk semleges szemszögből vizsgálódva a végeredményre koncentrálni, akkor elmondható, hogy végső soron az udvarhelyi sportbarátok jártak a legjobban. Több száz fiatal asztaliteniszezőt vehettek szemügyre, akik a profikat is megszégyenítő ügyességgel adogatták a fehér labdacsot, és láthattak egy jó formát és jó játékot mutató, győzni tudó felnőtt kézilabdacsapatot, amely jó előjelekkel készülhet a tavaszi pontvadászatra. Nem ment simán, de az udvarhelyi sport győzött.