Legalábbis azt hittük, hisz amikor leszálltunk az egyik megállóban, a telefonomon azt írta, négy percre vagyunk. Énekelve és örömmámorban vágtunk neki a négyperces útnak, de még fél óra múlva is csak mentünk és mentünk… a képernyőn pedig megjelent, hogy már csak három perc, és célba érünk. Na, ekkor már tudtuk, hogy valami nem klappol, kacagtunk egyet, és egy újabb fél óra múlva már a Ratakistonkatu 27 ajtajánál voltunk.

Másnap reggel egymást csipkedtük, hogy vajon csak álmodtuk az egészet, vagy tényleg megvertük a franciákat.

Miután újra megnéztük Bartalis gólját, Zsiráf gyorsan töltött egy kupica pálinkát mondván, most jött az üzenet, a magyar válogatott 13 órakor találkozik a szurkolókkal a tamperei szurkolói faluban. Összekaptuk magunkat, és bementünk mi is a Fan Zone-ba, ahol a több száz magyar drukkerrel együtt ünnepeltük a hősöket. Gondoljunk csak bele, hét éve nem nyertünk meccset az A csoportban, ez számunkra kicsit olyan érzés volt, mintha legalább világbajnokságot nyertünk volna. Nemhiába ez az érzés, hisz megjelent egy olyan statisztika, amely szerint a magyarok vezetik a szurkolói rangsort: 40 Ria Ria, 46 Hajrá, Magyarok, 7 Érik a szőlő, 18 Aki ugrál, 140 Decibel és megszámlálhatatlan sör társaságában. Második helyen a házigazda finnek vannak, 30 Cha Cha Cha és 60 Suomi rigmussal. Ezt a különbséget a játékosaink is érzékelték, hisz

a közönségtalálkozón a csapatkapitány Nagy Gergő és a csíki születésű Sofron István is köszönetet mondott a remek hangulatért.

A győztes gólt szerző, szintén csíki születésű Bartalis Isti a gólról csak annyit mondott, hogy nem sokat gondolkodott, mondhatni, rutinosan tartotta oda a botját a kipattanóra, amely utat talált a francia kapuba. A fiatal és nagyon tehetséges székely hátvéd, Fejes Nándor elképesztően szerényen nyilatkozott. Mindössze annyit mondott, eddigi legjobb hokis élménye volt, és minden egyes pillanatát élvezi a vébének.

A Franciaország elleni győzelem után most igazi nagy próbatétel következik, előbb a svédek, majd a házigazda finnek ellen lépnek jégre Sofiék. A statisztika egyértelműen a skandinávok mellett van, elég csak arra gondolni, hogy a svédek védelmét nehéz lesz feltörni, mostanáig ugyanis mindössze egy gólt kaptak, ráadásul a házigazda és címvédő finneket is legyőzték. Hogy miért tart ott, ahol, a finn és a svéd jégkorong? Erről sokat lehetne mesélni, de

minden ott kezdődik, hogy a Ratakistonkatu 27 környékén is minden egyes udvaron hokikapu van, a járdán nem ritka az sem, hogy az ember csak úgy korongra bukkan séta közben.

Ahogy az sem ritka látvány, hogy az emberek csak úgy hokimezben mennek munkába. Na, ennek fényében igazán szép lenne megcibálni az oroszlán bajszát.

Szép Zoltán, Tampere