A tanévkezdés előtt pár nappal Hargita megyében még jó néhány szakközépiskola vezetőjének gondot okozott, hogy mi lesz azzal a hároméves szakoktatásban meghirdetett osztállyal, ahová csak néhányan jelentkeztek, és emiatt nem lehet elindítani az oktatást. A törvény legkevesebb 15 diákkal engedélyezi a líceumi és szakiskolai osztályok működését, ennél kisebb létszámmal csak speciális esetben és az oktatási minisztérium engedélyével indulhat osztály. A megyében voltak tehát olyan iskolák, amelyek összevonták az osztályokat, hogy meglegyen a működéshez szükséges létszám, így lett például a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolában a tervezett víz-gáz szerelő és ács–asztalos–parkettázó szakosztályokból egy osztály, de van jó néhány olyan tanintézet is, amelynek a vezetősége teljesen lemondott az adott szak indításáról. 

Kevesebb a vártnál

A Hargita Megyei Tanfelügyelőség a 2024–2025-ös tanévre vonatkozó beiskolázási tervében 42, hároméves szakoktatásban vagy duális képzésben működő osztályt hagyott jóvá, ebből ősszel összesen nyolc indításáról kellett lemondjanak a tanintézetek azért, mert nem volt elegendő jelentkező az elindításához. Az iskolaigazgatók több esetben a szakok összevonásával vagy átcsoportosításával igyekeztek úgy megszervezni az oktatást, hogy minél kevesebb osztály maradjon a minimális létszám alatt, voltak azonban olyan esetek, ahol ez sem oldotta meg a helyzetet. 
A székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskola vezetősége például érdeklődés hiányában még a beiratkozási időszak második felében lemondott a kereskedő–raktáros osztály indításáról és a tanfelügyelőség jóváhagyásával a Bányai János Szakközépiskolához irányították át az ide jelentkező tanulókat.

– A Kós Károlytól átjövő diákokkal együtt sem tudtuk a tervezett három szakosztályunkat elindítani, sőt idén sajnos a líceumi osztályainkba sem volt elég jelentkező, a számítógép-javító szakról ezért le kellett mondjunk. A két osztály megszűnése a tanári kar posztjainak megtartásában is nehézséget okozott

– részletezte lapunknak Feleki Csaba, a Bányai János Szakközépiskola igazgatója. 

A megyei tanfelügyelőségtől kapott összesített adatok szerint szintén eggyel kevesebb szakosztállyal kell számolnia Csíkszeredában a már említett Kós Károly Szakközépiskolának, a Venczel József Szakközépiskolának, de a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskoláknak is. 
Udvarhely térségében a fentebb említett iskolák mellett a zetelaki P. Boros Fortunát és a szentegyházi Gábor Áron szakközépiskolában maradt el egy-egy szakosztály indulása, de a székelykersztúri Zeyk Domokos Szakközépiskolában sem volt elég érdeklődő a faipari–mezőgazdasági szak iránt, így az sem működik. 

Optimista beiskolázási terv

Az érdeklődés hiányában meg­szüntetett osztályok mellett az idei tanévben elég gyakori jelenség az is, hogy a hároméves szakoktatásban működő iskolai csoportok minimális létszámmal működnek. Így van ez például a gyergyószentmikósi Batthyány Ignác Szakközépiskolában, ahol éppen hogy meglett a minimális 15-ös diáklétszám, amivel el tudták indítani a hús- és halfeldolgozó szakmunkásképzést. Hasonló helyzetben vannak a maroshévízi és borszéki szakközépiskolák, illetve a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola erdész–asztalos szakán is nehezen lett meg az osztály indításához szükséges létszám.

– Évről évre kevesebb az érdeklődő az asztalosszakma iránt, a jövőre nézve tehát elképzelhető, hogy nem indítjuk többet ezt a képzést, még ha ez az érintett tanári posztok megszűnését is jelenti

– mondta lapunknak Both Gyárfás-Csaba igazgató.

A szakképzésben tapasztalt nehézkes beiskolázás kapcsán arra is szerettünk volna választ kapni, hogy idén miért maradt ilyen sok osztály üresen, illetve minimális létszámmal? A témában általunk megkérdezett tanügyi szakemberek véleménye szerint – és ezt a megyei tanfelügyelőség vezetősége is elismeri – a 2024–2025-ös tanév beiskolázási tervének összeállításakor túlságosan optimisták voltak a szakoktatást tekintve, és több osztályt terveztek be, mint ami valójában indokolt lett volna. 
Egy másik szempont szerint az is közrejátszott a jelenség kialakulásában, hogy az általános iskolát végzett diákok és szüleik még mindig a líceumi osztályokat részesítik előnyben a pályaválasztásnál, és bizonyos szakmák tekintetében úgy gondolják, hogy a jövőre nézve „nem kínál megfelelő kilátást”.