A Hargita Népe elsőként közölt információkat arról, hogy a bányakatasztrófa bekövetkezte óta először újra bányászati jellegű munkálatok zajlanak Parajdon: október 8-i, Az Erzsébet-táró lehet Parajd mentőöve? című cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy a bányászok ismét utat nyitottak a nyolcvan éve lezárt Erzsébet-kutatótáró irányába.

A jövőt nem tudjuk, a jelent írtuk meg

Ehhez – többhetes megfeszített munka árán – a tárnához vezető, részlegesen beomlott járatot szabaddá tették a hatalmas mennyiségű lerakódott iszaptól és üledéktől, elvezették belőle a bányavizet, majd aládúcolták, hogy biztonságos legyen. Mindezt annak érdekében, hogy további mérések által kiderüljön: statikai szempontból és más technikai paraméterek alapján milyen állapotban van a bejárat mögött rejtőző, tíz méter magas, tíz méter széles és száz méter hosszú föld alatti galéria. Értesüléseinket szakmánk gyakorlati és etikai előírásainak megfelelően, a helyszínen, megbízható forrásokból, több, az ügyben különböző szinten érintett személyt megkérdezve szereztük, a nekünk nyilatkozókat nevük elhallgatásával védve az esetleges negatív következményektől. Információink alapján akkor azt írtuk: a helyszíni tapasztalatok szerint az Erzsébet-táró régi galériája alkalmas lenne egy új kezelőszint kialakítására. „A sóvállalat parajdi vezetősége már letette az Erzsébet-bánya jelenlegi állapotáról készült jelentést a Salrom vezérigazgatóságához, így »a felső vezetésen áll vagy bukik, hogy befektet-e egy új kezelőszint megnyitásába«. (…) Természetesen ez hosszabb folyamat, hiszen geológiai, statikai felméréseket, szakvéleményezéseket kellene elkészíttetni, amellett, hogy ki kell építeni egy új szellőzőrendszert, egy vészkijáratot, és a szükséges engedélyeket is be kell szerezni. (…) Innentől már az a kérdés, hogy megtérülő beruházásként vagy tetemes költségtételként fognak-e a projektre tekinteni” – közölte akkor egy, a bányavállalat helyi vezetőségének kötelékébe tartozó forrásunk. 

Sóhivatali válaszok között böngészve

Korábbi cikkünkben – amelyet megjelenése után több helyi, országos és magyarországi médiaorgánum is átvett, hivatkozott, közölt vagy kommentált – jeleztük, hogy megkeressük az országos sóipari vállalatot és a vízügyi hatóságot az esetleges új bányanyitásra, illetve más kapcsolódó ügyekre vonatkozó kérdéseinkkel. Az Országos Sóipari Társaság végül – kétszeri hivatalos, írásos megkeresés nyomán – október 24-én, pénteken küldte el lapunknak válaszait. 
A dokumentumban, amelyet még Constantin-Dan Dobrea, a Salrom azóta menesztett vezérigazgatója írt alá, kérdésünkre azt válaszolták: a sóvállalat – a SNS Rt. – műszaki és gazdasági tanácsa („Consiliul Tehnico-Economic”) jóváhagyta, hogy az Erzsébet-táró bejáratánál üledékkotrási és megerősítési munkálatokat végezzenek, illetve befogják a bányavizet annak érdekében, hogy megnyissák a galériához vezető utat. 
Arra a kérdésünkre, hogy ezzel egy gyógyturisztikai célú látogatói szint jövőbeni kialakítását célozzák-e, amelyre a helyi vezetőség források előirányzását kérte az országos vezetőségtől, nem válaszoltak. 
A cikkünkben is felvetett kérdésben, hogy igaz-e, miszerint mérlegelik annak lehetőségét, hogy a sótömzs Telegdy-tárnától északkeletre eső, a problémás övezettől távolabb lévő részén egy új kitermelési és/vagy turisztikai részleget nyissanak, azt közölték: „Ez igaz. A SNS Rt. fontólóra vette egy új bányászati szint („un nou orizont de extracție/exploatare”) megnyitását, amelynek végső rendeltetése egy szabadidős tevékenységre alkalmas tér („bază de agrement”) létrehozása lenne. Ez a galéria a vízzel elárasztott bányüregek szintjénél magasabban, a sótest északkeleti részén, a Telegdy-bánya övezetében, a korábbi bányászati csarnokoktól távol lenne. Ezzel kapcsolatban megkezdődtek a felmérési-tervezési szerződés megkötéséhez szükséges procedúrák.”
Kövekező kérdésünkre, hogy lemondtak-e arról az opcióról, hogy az elárasztott tárnákból kiszivattyúzzák a vizet, egy felszíni sós tavat hozva létre annak tárolására, azt írták: véleményük szerint jelenleg ezt a variánst nem lehet számításba venni, mivel a sós víz eltávolítása meggyengíthetné a bányaüregek még létező strukturális tartóelemeit, mivel a sóval teljesen telített oldatként jelen lévő víz hidraulikus támpillérként működik. 
Nemleges választ kaptunk arra a kérdésünkre is, hogy vannak-e feszültségek, nézeteltérések a helyi és az országos vezetőség között. 
Arra a felvetésre, hogy a parajdi bánya vezetősége nem, késve vagy nem pontosan jelentette volna a korábbi vízbeszivárgások gyakoriságát és helyét az országos vezetőségnek, illetve manipulálta volna az ilyen természetű adatokat, a sóvállalat annyit mondott: a SNS Rt. vezetősége abban a formában és abban az időben kapta meg ezeket az információkat, ahogy és amikor a parajdi kirendeltség vezetősége továbbította számukra azokat.