Az akadálymentesítés elsődleges jogi háttere az esélyegyenlőségi törvény, amely megköveteli a fogyatékossággal élők számára az önálló életvitel és a társadalmi életben való aktív részvétel biztosítását. Ez kivétel nélkül minden középületre vonatkozik.

A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság adatai alapján a megyében nyilvántartott több mint tizenötezer hátrányos helyzetű személy nagyjából egynegyede mozgássérült, de a nehezen közlekedő idősekkel és babakocsis szülőkkel kiegészülve a lakosság jelentős részét érinti a probléma. A falvak középületei – hivatalok, orvosi rendelők, iskolák, óvodák és kultúrotthonok – első  vagy hátsó bejáratai rámpával felszereltek, de ezek megléte önmagában nem elégséges – kialakításuk sokszor nem megfelelő, sok helyen még a korlátok is hiányoznak. Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének elnöke kifejtette: a rámpa szélességére és dőlésszögére hivatalos előírások vannak. Az ajtók szélessége minimum 80 centiméter kell legyen, küszöb nem lehet, az ügyfélfogadás hozzáférhetően, a földszinten kellene történjen. A felsoroltak többsége a gyakorlatban nincs így. 

– A középületeken túl a mozgássérülteknek is joguk van üzletbe, gyógyszertárba, de akár kocsmába is járni. Általában a mozgáskorlátozottak a kereskedelmi egységekből és a kulturális életből kiszorulnak falun és városon egyaránt, főleg, ha egyedül élnek – hívta fel a figyelmet a mozgássérültek elnöke. 

Kihívásokkal teli közlekedés 

A terepen szerzett tapasztalataink megerősítették: valósak azok a problémák, amelyeket a mozgássérültek szervezetének elnöke előzetesen felvázolt. Településenként jó, ha egy-két olyan üzlet akad, ahová kerekesszékesek is be tudnak menni. Küszöbbe is botlottunk kivétel nélkül valamennyi régi építésű középületnél. Olyan lépcsőfeljárót is láttunk, amelyről első ránézésre nem gondoltuk volna, hogy nehézséget okoz, de az idősebbek hiányolják a korlátokat. A falusi gyógyszertárak többségébe szintén nehéz bejutni. 

A megkérdezett polgármesterek többsége kiemelte: valamennyi régi középületnél rámpát építettek, figyeltek az ügyintézés átszervezésére, hogy az ügyfélfogadás, ahol az épület többszintes, a földszinten történjen, de tisztában vannak a hiányosságokkal is. Állítják: a meglévő épületek akadálymentesítése jóval nehezebb feladat, mint egy új építésű középület akadálymentes kialakítása. A régi épületeknél a helyszűke miatt alig vannak mozgáskorlátozottak számára kialakított mosdók, a szűk bejáratok, a magas küszöbök, a korlátok hiánya mind megnehezíti a közlekedést – sorolták a problémákat az elöljárók. Ugyanakkor alig vannak olyan középületek, ahol külön mozgássérült illemhelyiség található. Az akadálymentesítést számos esetben nem a jelenlegi polgármesterek, hanem még elődeik végezték. Így az akadálymentesítést az épületek korszerűsítésekor legtöbbször újra kell gondolják, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy első nekifutásra sokszor csak a törvénynek akartak megfelelni, nem a célközönség valós igényeinek. 

Jó példák

A tavaly átadott csíkszent­imrei Henter-kúria épületében mozgáskorlátozott ­fel­vonót, vakvezető korlátot is szereltek, külön illemhelyet is kialakítottak. A mozgáskorlátozottak a hátsó bejáraton tudnak közlekedni, hogy a parkolókból egyből kényelmesen tudjanak bemenni, mondta Fülöp Kinga, Csíkszentimre alpolgármestere. 
Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere állítja: az új polgármesteri hivatal épülete tudatos tervezés és kivitelezés eredménye, így az akadálymentesítésére is figyeltek, és az ügyfélszolgálat a földszinten van. Könnyedén bejárható széles folyosók, küszöb nélküli bejárat és mozgássérülteknek kialakított illemhely is található a földszinten. 
Továbbá a pozitív változások közé tartozik az is, hogy több községben elkezdődtek a járdaépítési programok, ami kerekesszékesek és gyalogosok biztonságos közlekedését egyaránt szolgálja. Ugyanis mint korábban egy kerekesszékhez kötött olvasónk megjegyezte: sokszor településen belül biztonságosan eljutni a középületek egyikébe is kihívást jelent.