A Természeti Katasztrófák Elleni Biztosítási Alap (PAID) augusztus végi adatai alapján Romániában az ingatlanok 23,2 százalékára kötöttek kötelező lakásbiztosítást ez idáig, amely szám szerint 2 255 237 ingatlant jelent országosan a mintegy 9,7 millióból. A PAID adatai szerint Hargita megyében a tavalyi 13,52 százalékról 16,04 százalékra emelkedett a biztosítási kötvények aránya, így míg tavaly mintegy 18 ezer ingatlan rendelkezett kötelező biztosítással, idén számuk kevéssel meghaladja a 22 ezret.

Nemigen tartunk az elemi károktól

Földrengés, árvíz – az utóbbi időben több természeti katasztrófa következett be, amelyek hol kisebb károkat okoztak, hol pusztító hatással voltak az épített környezetre. Ennek ellenére nem lett népszerűbb a kötelező lakásbiztosítási kötvény – úgy sem, hogy amint a neve is jelzi, megléte a törvény szerint nem opcionális. A kötelező lakásbiztosítási rendszert (PAD) közel másfél évtizede hozták létre Romániában, lényege az, hogy a lakás- és háztulajdonosok a tucatnyi biztosítótársaság által működtetett Természeti Katasztrófák Elleni Biztosítási Alapba (PAID) – ami voltaképpen egy biztosítási-viszontbiztosítási társaság – évente befizetnek egy bizonyos – az ingatlan típusa szerinti – összeget, a kötvény pedig árvíz, földrengés vagy földcsuszamlás okozta károk esetén szavatol legtöbb 20 ezer eurós (mintegy 100 ezer lejes) kártérítést az ingatlan tulajdonosának. Bár parlamenti egyeztetések szintjén a közelmúltban volt arról szó, hogy a biztosítást viharkárokra is kiterjesztik, ez a lehetőség végül nem valósult meg. A Hargita megyei helyzetről szakértőt kérdeztünk.

A bürokrácia a tényleges ösztönző 

Salamon Zsolt biztosítási alkusz szerint megyénkben továbbra sem népszerű ez a vagyonbiztosítás, amit az is igazol, hogy a mutatószám az országos átlagtól relevánsan elmarad – bár utóbbi időben valamelyest növekedett. A szakember szerint viszont ezt elsősorban az ingatlanok telekkönyvi változásai magyarázzák, semmint az előrelátás vagy a  természeti katasztrófák következményeitől való félelem. Az eredeti, 2008/260-as törvény tavalyi módosítása ugyanis kitér arra, hogy minden telekkönyvi művelet, változás feltétele a kötelező lakásbiztosítás megléte. 

– Az ingatlanok adásvételi szerződésének kötésekor, öröklésnél és minden olyan folyamatnál, amelynél telekkönyvezésre van szükség, az ingatlan terhére történő bankhitel felvételekor a pénzintézet által követelt feltétel az érvényes kötelező lakásbiztosítás megléte. A topográfiával foglalkozó cégek automatikusan kérik az ingatlanbiztosítást, ez szerves része a dokumentáció összeállításának. Ez, vagy ez is állhat a biztosítási kötvények számának relatív növekedése mögött

– fogalmazott lapunknak. 

Nem volt keletje, hát drágították

A kötelező lakásbiztosítás népszerűségén az sem segített, hogy az éves befizetést tavaly – az inflációval indexálva – a korábbi 100 lejről 130 lejre emelték. Mivel ezeknek az elemi károknak vidékünkön viszonylag kicsi a kockázata, azok, akik biztosítják lakásukat, jellemzően a kötelező biztosítást kibővítik, felülbiztosítják, úgy, hogy az magasabb lefedettséget biztosítson. A kötelező lakásbiztosítás hiányáért a helyi önkormányzat pénzbírságot róhatna ki – a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ezzel az önkormányzatok nem foglalkoznak. 

– Az ingatlanbiztosítási piac vonatkozásában a törvény továbbra sem változott: ahhoz, hogy valaki fakultatív lakásbiztosítást tudjon kötni például tűz, villám, csőtörés, betörés stb. okán bekövetkezett kárra, előbb meg kell kötnie a kötelező lakásbiztosítást, ami csupán földrengésre, árvízre és földcsuszamlásra érvényes. Ehhez képest véleményem szerint némileg túlárazott. Ráadásul a biztosítási kötvény alapján az országban kétféle lakóingatlan létezik, a 20 ezer euró értékű, fából, téglából, kőből épült, valamint a 10 ezer euró értékű vályogház. Ez nevetséges elképzelés. Így hiába, hogy amint a neve is mondja, „kötelező” lakásbiztosítás, ellenőrző szerv hiányában kevesen kötik meg, és a gyakorlatban nem működik

– szögezte le a bróker.