Egy szenátusi jelentés tárta fel nemrég, hogy 2020–2026 között több mint 30 ezer pedagógus „tűnt el” a közoktatási rendszerből. Megyénkben nem annyira erőteljes a fogyás, mint például Dolj vagy Iași megyében, ahol kétezer főnél is nagyobb a pedagógus-veszteség: nálunk a jelentés szerint hat év alatt mindössze 365-tel csökkent a tanárok létszáma, ezzel azon megyék élvonalába tartozunk, ahol nincs jelentős pályaelhagyás. De ez önmagában nem kisebbíti a problémát. 

Számok és távlatok

Egy másik sarkalatos pont az elöregedés – mutat rá az edu­pedu.ro oktatási szakportálon idézett jelentés. Míg hat évvel ezelőtt az „átlagos” pedagógus kb. 43 éves volt és nő, manapság sokkal többen vannak a nyugdíjkorhatárhoz közel, és a dokumentum szerint a legfőbb kockázat, ami a következő években történhet, az, ha nem sikerül elegendő fiatalt bevonzani a közoktatásba. 

Az OECD TALIS 2024 felmérése szerint – ami a legfrissebb a témában – a romániai pedagógusok átlagéletkora 45 év. Kor szerinti lebontásban ez így néz ki: a tanárok 32 százaléka 50 év feletti, miközben mindössze 10 százalékuk 30 év alatti, ráadásul 2018 és 2024 között nőtt az idősebb pedagógusok aránya. Ez arra utal, hogy Romániában (is) öregszik a pedagógustársadalom, és viszonylag kevés fiatal lép be a pályára. Ugyanakkor a pedagógusok 75 százaléka nő, és ez az arány még az OECD-átlagnál is magasabb, ahol ez „csupán” 70 százalék. 

Hiányzó tanárok

A Hargita megyei tanfelügyelőség nem tudott az életkori és nemi eloszlásra vonatkozó statisztikákat rendelkezésünkre bocsátani, de Ferencz-Salamon Alpár közoktatási szakértő szerint a pedagógusközösség elöregedése megyénkre is jellemző: elsősorban a természettudományi-matematikai tantárgyakat érinti, de más területeken is érezhető, főleg az általános iskola felső tagozatán és középiskolai szinten, ahol az utánpótlás hiánya a leglátványosabb. 

– Például voltak olyan évek az elmúlt időszakban, hogy egyetlen fizika szakos tanár sem jelentkezett. Ez a jelenség a közoktatási rendszerben jelentős problémákhoz vezet, amennyiben erre a törvényhozóknak és a rendszert irányítóknak nem lesz valamiféle válasza

– jegyezte meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szakmai alelnöke. A legkevésbé veszélyeztetett az óvodai és elemi oktatás ebből a szempontból, itt – köszönhetően a székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és marosvásárhelyi felsőfokú pedagógusképzésnek – az utánpótlás folyamatos. 

Más megközelítés

Az életkorral növekszik a tapasztalat, viszont a pszichikai megterhelés, az újszerű kihívásoknak való megfelelés nehézségei (pl. gyermekközpontúság, digitalizáció) hátrányosan érintik az oktatási folyamatot. 

– A digitális világba beleszületett gyermekek másfajta oktatási-nevelési igényekkel érkeznek az iskolába. Abban az esetben, ha például nyugdíjas tanároknak kell tanítaniuk, tovább mélyülhet a közoktatás válsága, egyrészt a tanár–diák viszony, a generációs különbségek, másrészt az innováció, a tantárgyköziségre való nyitás szempontjából. Főleg a természettudományokat érinti a STEAM-nak nevezett interdiszciplináris oktatási módszer (reál tárgyak és kreatív művészetek gyakorlatias ötvözése), amelyre ma szükség van, és amelyhez viszont teljesen más mentalitású és képzettségű pedagógusokra lenne szükség

– magyarázta a szakértő. Jelen helyzetben alakíthatják bárhogy a tantervet, a megfelelő módszertani eszköztár nélküli idősebb, klasszikus képzettséggel rendelkező kollégákkal „lapos” marad az egész – tette hozzá Ferencz-Salamon Alpár.

A pénz nem minden

Az RMPSZ alelnöke szerint ahhoz, hogy több fiatal érdeklődjön a tanári pálya iránt, közel sem elegendő az, amit az új bértörvény is tervez, azaz hogy megemeljék a kezdő pedagógusok fizetését. 

– A mai generáció nemcsak a pénz alapján dönt, hanem fontos az is, hogy milyen környezetben, milyen körülmények között kell dolgozni. Ilyen tekintetben nem vonzó a pálya. Jártam Finnországban, Észtországban, és láttam, hogy milyen támogató környezetet, lehetőségeket biztosít a rendszer a pedagógusoknak: módszertani szabadságot, flexibilis körülményeket, kiégést megelőző intézkedéseket, és így tovább. A pedagógusnak lehetőségei legyenek, ne mindig a lehetetlenségek zsákutcájába legyen beterelve. Ha az anyagi biztonság mellé társadalmi megbecsültség is társul, megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy a fiatalok a pedagógusi pályát válasszák. A törvényhozók az elöregedés, az utánpótlás jelenségének holisztikus megközelítését kellene irányadónak tartsák

– összegzett Ferencz-Salamon.