Ködfátyolba burkolózott reggelek köszöntik az erdők lakóit októberben. A levelek nagy része elsárgult már, a nagy színkavalkád azonban haldoklást rejt. A növényi vegetáció lelassul, megáll, ám ez alig érinti az állatvilágot, főleg a nagyobb állatok életét. Az őszi erdő egyfajta terített asztalt jelent számukra. A most megszerzett jó kondíció ugyanis télen majd az életet, a nagyobb túlélési esélyt jelenti számukra.
Az őzek és a vaddisznók igyekeznek kihasználni a napsütéses napokat, napközben is aktívan mozognak. A vaddisznók csiga, giliszta után turkálnak, de ha bő a makktermés, akkor szorgalmasan járják a tölgyeseket és habzsolják magukba a makkot. Buzgó dagonyázók lévén ilyenkor is vígan hempergőznek a pocsolyákban, nem zavarja őket a hűvös idő sem.
A rókakölykök felnőttek, lejárt gyerek- és kamaszkoruk, táplálékukat már maguknak szerzik meg, szorgalmas pocok- és egérvadászok.

A gímszarvasok násza után a dámvadak is akcióba lendülnek. Bár a hazai erdők vitathatatlan királya a gímszarvas, a dámvad is honos nálunk, ha jóval kisebb populációkban is él, mint rokona. Ludas környékén és a Rétyi Nyírben fordulnak elő leginkább. A lapátos agancsú dám bikák nászidőszakát barcogásnak nevezi a szaknyelv. A bikák a gímszarvasokkal ellentétben nem terelik, kergetik a teheneket, hanem területükön mélyedést ásnak maguknak, ahol fekve várják a tehenek közeledését. Érdekessége a fajnak, hogy lapátos agancsot a dámbika csak hatéves korától kezd viselni.

A vándormadarak többsége augusztusban már útra kelt, a vizek vándorvilága azonban ráérősebb, még most készülődik a vándorútra. Viselkedésüket nem annyira az időjárás, mint a táplálék mennyisége határozza meg. Ha van mit enniük, a hideg nem bántja őket. A tő­­késrécék felnőtté cseperedett utódaikkal csapatokba verődve szállják meg a tavak, folyók partját és vizeit. Őket is csak a fagy és a jég űzi délebbre. Októberben ugyanakkor megérkeznek már az első olyan madarak is, amelyek nálunk töltik a hideg évszakot. Az itt telelő madarak téli etetését már októberben el kell kezdeni, és csak májusban javasolt befejezni. Így a vadon élő madaraknak megteremthetjük azt a lehetőséget, hogy elegendő idejük legyen arra, hogy alkalmas etetőt találjanak, és tudjanak hozzászokni ahhoz, mielőtt a hűvös idő beköszönt.