A kései laskagomba egyike azoknak a gombafajoknak, amelyek termőteste télen is gyűjthető, mivel a hideg időszakokban is terem. Ahhoz, hogy a faj teremni tudjon, fagyhatás szükséges. A gombafaj lemezes termőrétegű, több színárnyalatban is előfordulhat, a szürkétől az egészen világos krémszínen át a sötétkékes, akár sárgásbarnás színig. Meghatározás szerint a gomba kalapja kifejlődve 5–15 cm átmérőjű, formája gyakran kagylóra, nyelvre emlékeztet. Rövid, oldalt álló tönkje fehér, néha barnás, amellyel az élő vagy elhalt lombhullató fákhoz kapcsolódik. Egyedei csoportosan, egymás fölött, csomókban, jellegzetes kagyló alakban jelennek meg. A kései laskagomba fehérkorhasztó faj, szaprotróf életformát folytat, elsősorban lombhullató fák – bükk, fűz, nyár – törzsén jelenik meg, azokat bontja, de fenyőfatörzsön is találtak már példányokat.

A kései laskagombát kevés más fajjal lehet összetéveszteni, de hideg időszakban más laskagombafajokkal és dücskőgombafajokkal összetéveszthető. Ezeket elkülöníteni egymástól csak a gombafajok alapos megismerését követően lehet, más esetben érdemes szakellenőrhöz fordulni.
A gomba környezetvédelmi jelentősége sem elhanyagolható, hiszen hatékonyan megköti a higanyt, és az elhasznált gép- és motorolaj-szennyezettség felszámolásában is nagy szerepet játszik. A kései laskagomba gyógyászati szemszögből is rendkívül hasznos, nemcsak véd a daganatok kialakulása ellen, fájdalomcsillapító hatású, csökkenti a vércukor- és a koleszterinszintet is. Fontos tudnivaló továbbá, hogy a vastag húsú, nagyobb kalapú termőtestek tönkje megrághatatlan, ezért csak a friss, fiatal példányokat ajánlott begyűjteni.
A késő ősztől kora tavaszig gyűjthető gomba vastag és erős húsú, ezért kiválóan alkalmas raguk, pörköltek és fasírt készítésére. Kellemes, de nem túl intenzív íze és illata miatt önmagában is elkészíthető, szárítmánya kézmeleg vízbe áztatva néhány óra alatt visszanyeri friss állagát, ezért a fel nem használt gombát érdemes így vagy fagyasztva tartósítani.

Bodó Gyula székelyudvarhelyi gombaszakértő