A felgyorsult termelés és a gyárak sokasodása miatt több munkásra volt szükség, így egyre több nő is munkába állt, ami addigi helyzetük változását eredményezte. Megerősödött a polgári réteg is, miközben a régi arisztokrácia is fontos társadalmi szerepet töltött be. Bővült a korábbi feleségszerepkör, és az önálló keresetű nők jogokat, elsősorban választójogot követeltek maguknak – megindultak a nőmozgalmak. Sok egyetem megnyitotta kapuit a szebbik nem előtt, így a diplomás nők száma is gyarapodni kezdett. Az ilyen önálló és független nő típusát Sarah Grand író New Woman-nek, azaz Új Nőnek nevezte el. Már inkább praktikus, mintsem divatos öltözeteket viseltek, a feminista mozgalmak harcosai, a szüf­razsettek pedig a külsőségekben is igyekeztek kifejezni nézeteiket.

Formák és anyagok
A századforduló divatja a formák és anyagok sokféleségével nyűgözte le az utókort, a női divat rendkívül változatos volt. Az otthoni, a korzózó, az utazó-, a sport-, a színházi, az estélyi és a báli ruhák színes kavalkádja volt ez a korszak, ellenben szigorú illemszabályok határozták meg, hogy mely alkalomra és napszakban hogyan kell öltözni: például nem illett dél­előtti korzózáshoz délutáni ruhát felvenni, vagy otthoni vendégfogadáshoz vacsorához való ruhát ölteni.
Ebben az időszakban már sok háztartás rendelkezett saját varrógéppel, a házi­asszonyok lelkesen készítették a család ruhatárát, a megfizethetőbb kon­­­fekcióruházat pedig lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetős rétegek is divatosan öltözködjenek. A ruha anyagának minősége, díszítettsége és az, hogy konfekció vagy varratott, utalt viselője társadalmi helyzetére.

Mit viseltek?
A nők csipkés, könnyű anyagú alsóingére még felkerült a fűző, mely a kor divatja szerint, az áhított homokóra alak elérése érdekében szorította a derekat. A nagy, csipkés fodrok, melyek a századfordulón voltak divatosak, az évtized végére kisebbre zsugorodtak, a hófehér vagy krémszínű, sok csipkével és selyemövvel díszített ruhák a korszak egyik legjellemzőbb viseletei voltak. Ekkorra már, a praktikum jegyében, a szoknya hossza is rövidült, csupán bokáig ért. A hölgyek lábukra pamutharisnyaszárakat húztak, melyeket a fűzőhöz erősített harisnyatartóval rögzítettek. A hímzett harisnyára puhabőr vagy textilcipőt húztak, mely lehetett nyitott gombos, vagy bokáig, esetleg lábszárközépig érő fűzős is.
A kor divatja szerint a nők hajukat rendszerint kontyba rendezték, míg a lányok kibontva vagy copfba fonva hordták. Az öltözékhez minden esetben hozzátartozott a kalap, mely lehetett virágokkal, tollakkal díszített vagy egyszerű. Az összképet kesztyű, az alkalomhoz illő kistáska, valamint erős napsütésben napernyő tette teljessé. Ékszerként függőket, brossokat, gyűrűket, nyakláncokat viseltek.