Egy vidám tavaszi reggelen, amikor az erdő színes virágcsokorként tündökölt, egy apró egérkének nagyon szomorú szemei voltak. Az elveszett kulcsa miatt aggódott az erdő mélyén, mert anélkül nem tudta kinyitni az egérlyuk ajtaját.
Micike, az egérke, ahogy nyugtalankodva bolyongott elveszett kulcsát keresve, váratlanul találkozott az erdő ravaszdi rókájával, Rőt Rémusszal, aki kajánul vigyorgott.
– Mi a baj, kis barát? Elveszett a kulcsod? – kérdezte a róka csípős mosollyal.
– Igen, nem találom sehol! De honnan tudod, hogy eltűnt? – tette fel a kérdést Micike szomorúan.
A róka elnevette magát. 
– Tudod, hogy április bolondjának hónapja van! Talán valaki eldugta, hihihi!
Az egérke egy pillanatra elgondolkodott, míg megértette a ravasz róka tréfáját.
– Jaj, de vicces vagy, kedves Rőt Rémusz! – nevetett fel a kis egérke. – De ha eldugtad, akkor segíts is megtalálni a kulcsomat!
A róka elcsendesedett, mert Almáskertes és barátai, a vidám bogarak megjelentek az erdő szélén.
– Mit tettél, te ravasz róka? – kérdezte Pipacska, a kis pillangó, látva az egérke szomorúságát. 
– Nos, csak egy kicsit megtréfáltam őt, de mostanra már bánom. Viszont segítek megkeresni a kulcsot, mert természetesen tudom, hol porosodik – válaszolta Rőt Rémusz. 
Almáskertes és a vidám bogarak már nem is haragudtak a rókára, mert tudták, hogy az áprilisi tréfák, ha nem lőnek túl a célon, szülhetnek csodálatos pillanatokat, ezért együtt nekivágtak a keresésnek. A bogarak segítségével felfedezték az erdő varázslatos részeit, miközben nevettek és szórakoztak.
Végül megtalálták az elveszett kulcsot egy kis faodúban.
– Itt van a kulcsom! Köszönöm szépen, hogy segítettetek megtalálni! – ujjongott Micike boldogan.
– Örülünk, hogy segíthettünk! – mondta Almáskertes szívélyesen, miközben a vidám bogarak bólogattak. – Az április tele van varázslatos pillanatokkal, de baráti segítséggel minden cudar móka jó irányt vehet.
A róka meghatódva tanulta meg a tréfák helyes alkalmazását, és eldöntötte, hogy máskor csak jó szándékú komédiákkal hoz vidámságot az erdőbe.
Almáskertes és barátai minden áprilisban izgatottan járják az erdőt, hogy újra és újra felfedezzék április bolondjának vidám heccelődéseit, mert az erdő mindig tele van nevetéssel, varázslattal és meglepetéssel, hisz a jó szándékú poé­nok mindig a vidámság hírnökei az Almafák hegyén.