December az év utolsó hónapja. Csend honol az erdőben, nyugodt és békés a táj, ám még ilyenkor is akad, akit szenvedély fűt, hiszen november végén, december elején kezdődik a vaddisznók násza, a búgás. A messziről hangzó dühös röffenések, visítások is azt jelzik, hogy elkezdődött a párzási időszak. A disznófélék intelligens állatok, ebből adódóan szociális életük is igen kifinomult. A konda gyakorlatilag nagy család, amelyet általában egy idősebb koca vezet, az előző évi, már felnőtt „lányaival”, azok malacaival. A kansüldők, ahogyan elérik az ivarérettséget, különválnak a kondától, és vagy külön csoportot alkotnak, vagy magányosan járják tovább a sűrűt. Az ilyen magányos, már korosodó disznókat nevezi a vadásztársadalom remete kanoknak. Ezek a rutinos öregek már igazán nehezen közelíthetők meg, így vadászatuk is nagy kihívás. A szarvasfélék nászától eltérően az úgynevezett búgó vagy görgő hangot a kocák hallatják, felkeltve ezzel a kanok érdeklődését, amelyek a kondák mellé szegődnek, felhagyva addigi magányos életükkel. Ilyenkor a hím állatok a hormonok és a felfokozott izgalmi állapot következtében erősen nyálaznak. Agyaruk méretét fitogtatva egymással acsarkodnak, és komoly összecsapásokra is számítani lehet. A heves küzdelem során messziről egymásnak futnak, majd agyaraikkal igyekeznek megvágni vetélytársukat, miközben körbe-körbe forogva taszigálják egymást. A vadkan harapása és éles agya­rának vágása mély sebeket ejthet a másik félen. A vadkanok összecsapása olykor igazán vérre megy.

A tél első hónapjában, a tartósabb havazást követően az ifjabb állatok, idei nemzedékek is megismerkedhetnek a hóval, az első izgalmak után azonban nem tapasztalható nagy változás viselkedésükben. Szelesebb időkben az erdő sűrűjét keresik a vadak, hogy védelemre leljenek, napfényben pedig éhségük hajtja, hogy az őszről maradt élelmet felkutassák, de ilyenkor újra megtelnek a vadetetők is. Az emberi segítség a nehezebb időkben bizony jól jön az erdő lakóinak, a négylábúaknak és a madaraknak egyaránt.
A ragadozó madarak maguknak keresnek élelmet, és nem vetik meg a már nem friss húst sem, elhullott állatok teteméből is gyakran lakmároznak, akárcsak a rókák, ha megunják az egerészést. A fekete hollók sem vetik meg a dögöt, és gyakran megküzdenek egymással a finom falatokért.