A második világháború idején a konfekcióruhák gyártása minimálisra csökkent, illetve a divatszalonok sem tudták a korábban megszokott nagy kollekciókat felmutatni. Az általánosan jellemző áruhiány miatt a hétköznapi életben is a praktikus, kényelmes és megfizethető ruhákat keresték.
A háborút követő években lassan újraindult az élet, de a rommá lőtt városokban az élelem volt a leginkább keresett árucikk, így a jobb minőségű ruhadarabok igen gyakran csereeszközként is szolgáltak az élelmiszerpiacon. A lebombázott gyárakat is újra kellett építeni, így még egy jó darabig az olcsó anyagok szolgáltak ruházati alapanyagul.

A homokóra-sziluett
Az 1940-es évek női divatja férfias részletekkel készített homokóra-sziluett megalkotásáról szólt: a magas derekú dolgokról és a térdre hulló, A vonalú szoknyáról. Az öltönyöktől a ruhákig ez jellemezte a hétköznapi viseletet, de még a nadrág is hasonló, magas derekú és széles aljú volt.
Ha egy nőnek nem adatott meg a homokóra-sziluett, a ruhákat úgy tervezték, hogy segítsék ezt a megjelenést kölcsönözni viselőjének. Az öltözködés vidám és praktikus volt, de a ruhák már csak térdig értek. A háborús időszak a ruházati cikkek felső részeibe is hozott némi változást, ugyanis a női darabok férfias megjelenést és válltömést kaptak.

Mit viseltek?
A negyvenes években az egyszerűbb szabású viseleteké volt a főszerep. A váll puffos ujjakkal, válltöméssel való hangsúlyozása, a derékban szűk szabás, majd a térdig érő, lágy esésű szoknyák, illetve a bő szárú nadrágok révén elért A vonalú fazon volt a jellemző. A nyakkivágás rendkívül változatos és fantáziadús volt, lehetett V alakú, kerek, ráncolt vagy keresztezett is. A szoknya-blúz párosítás és a szépen szabott ruha egyformán divatosak voltak.

A hölgyek a melltartót és a bugyit kom­binével kiegészítve vették a ruha alá, s ugyan lejárt már a fűzők divatja, a kis hurkák eltüntetéséhez jó szolgálatot tett a gumírozott szorító harisnyatartóval. Az évtized végén furcsa őrület kezdődött, mely az ötvenes évek elején tetőzött: a mell hangsúlyozására eleinte labda, később hegyes, kúp alakú melltartókat dobtak piacra, ez volt a „Bullet bra”. Miután 1939-ben beindult a nejlonharisnya tömeggyártása, az új, olcsóbb termék fokozatosan kiszorította a selyemharisnyát a piacról, de a súlyos harisnyahiány teremtette meg a bo­­­kazokni-szoknya furcsa kombinációját. A változatos fazonú cipők is az egyszerűség és kényelem jegyében készültek: az áruhiány miatt bőr helyett sokszor textilt, papírt, hálót vagy különböző fa alapanyagokat és kengurubőrt használtak.
A női kabátok férfias szabásvonalat kaptak: széles vállak, szűkre szabott vagy övvel összefogott derék, A vonalban bővülő, térdig érő alj, egy vagy páros soros, férfiöltönyhöz hasonló gombolás volt a trendi. Nemcsak kosztümmel vagy kabáttal, de egyszerű ruhákkal is kalapot viseltek, mely lehetett kis kerek barett, férfias fazonú vagy turbánszerű is. Az öltözetet hétköznapi vagy alkalmi retikülök, táskák, valamint kesztyűk tették teljessé.