Az 1930-as években az elegancia már nemcsak a felső tízezer kiváltsága volt, a tömegtermelésnek köszönhetően egyre szélesebb réteg válogathatott az elegáns ruhák közt és engedhette meg magának, hogy a korszakban divatosnak számító darabokkal töltse fel ruhatárát. A kiváltságosok természetesen továbbra is szabóműhelybe jártak egyedi darabokat varratni.
Fontos szerepe volt a sportnak mint szabadidős tevékenységnek, népszerűségének és terjedésének volt köszönhető, hogy egy külön iparág szerveződhetett a sportruhák tervezésére és kivitelezésére is. Noha a változás igen kismértékű volt az 1930-as években, mégis elmondható, hogy ez a korszak volt a huszadik század egyik legelegánsabb időszaka.

Válltöméses ruhák
A harmincas évek elejét a női divatban a természetes szépség, az egyszerű ele­gancia, a diszkrét báj jellemezte. A ruhák szabása eleinte visszafogott volt, követte a női test természetes vonalait, az évtized végére azonban ennek a teljes ellentéte vált meghatározóvá. Megjelentek a feltűnő, pompás darabok a divatházakban, melyek első osztályú, drága, sokszor csillogó anyagokból készültek, és nem maradt le róluk a hímzés sem. Emellett izgalmat keltett a férfias szabású, nagy válltöméses ruhák felbukkanása, ami később az 1940-es évek divatját határozta meg.
A nőies nő mellett ott volt a sportosan elegáns, modern nő, mint egy alternatív ideál a korban, divat lett a bő szárú nadrág, a blúz-szoknya kombinációja, valamint az egyszabású ruha is, eleinte enyhén, később erőteljesen puffos ujjakkal és válltöméssel. 

Mit viseltek?
A harmincas évek divatja az évtized első felében nagyon visszafogott volt, később vált izgalmassá, de az évtized végén már elkezdődött az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó konfliktusa, ami mindenre rányomta a bélyegét, így a divatra is.
Az évtized divatjának meghatározó jellemzői a csillogás, a konzervatív stílus és a nőiesség voltak. A divat a konzervatív, hagyományos megjelenés felé fordult mind a férfiak, mind a nők körében, ennek ellenére mégis gyakran lehetett látni óriási fodrokkal díszített váll- és nyakrészeket, ami a fiatalosság érzéséről biztosította viselőit. A hétköznapi viseleteken is megjelentek az egyedi, extra kiegészítők, jellemző volt, hogy a nyakrészt zsabóval, masnival, rátétekkel, hímzett vagy csipkés gallérokkal díszítették. A szűk szabású és az enyhén bővülő, harang alakú szoknyák térd alá vagy lábszárközépig értek. Az évtized legnagyobb újdonsága a női viselet terén a megfizethető nejlonharisnya piacon való megjelenése volt.