Almáskertes és barátai diadalmasan tértek vissza az Almafák hegyére, ahol az Almafaerdő és az Almafaliget lakói már izgatottan várták. Ahogy beléptek a ligetbe, a felhők közül előbújó nap fénye ragyogóan sütött le rájuk, és mindenki ujjongva fogadta a hősöket. Az állatok és tündérek összegyűltek, hogy megünnepeljék a visszatérésüket. Almáskertes óvatosan a kert közepére vitte Holdvilág Csodáját, és újra elültette arra a helyre, ahonnan Noxhenna ellopta. A virág azonnal kivirult, ragyogó fényével beborítva az egész kertet.

– Visszatért! Mostantól az Almafák hegye ismét békében és harmóniában élhet – mondta boldogan Almáskertes. 
Az ünneplés egész nap tartott. A Nagyszerű liget lakói énekeltek, táncoltak, hősi regéket mesélve Almáskertes és barátai bátorságáról. Tücsök Muri vidám dallamokat játszott a hegedűjén, ami mindenkit táncra késztetett. Hencegi Cincogi tréfás történetekkel szórakoztatta a többieket, miközben mindenki a nevetéstől könnyezett. Füles Berci, a bölcs szamár, tanácsokkal látta el az ifjabbakat, elmesélve nekik, hogy a legnagyobb erő a szívükben rejlik. Kurázsi Nyuszkó büszkén regélt kalandjairól, talán egy kicsit meg is szépítve azokat.
Ahogy a nap lenyugodott, a liget lágy fényekkel telt meg. A pillangók egy vibráló lepkekoncertet adtak, majd amikor a telihold felragyogott az égen, Holdvilág Csodája ismét kinyílt, igazi varázslattal töltve meg a Nagyszerű ligetet. Tűzijáték hangjai csendültek fel, és az égen szebbnél szebb tűzfolyamok és alakzatok kápráztatták el a lakókat. Almáskertes boldogan nézett körül, tudta, hogy barátai nélkül nem sikerült volna megmenteni Holdvilág Csodáját. Emlékezett arra, hogyan álltak együtt szemben minden veszéllyel, hogyan bíztak egymásban, és hogyan találták meg a megoldásokat a legnehezebb helyzetekben is.
– Ez volt életünk legnagyobb kalandja – mondta Almáskertes, miközben barátai köré gyűltek. – De bármi jöjjön is, együtt minden akadályt legyőzünk.
A barátok egyetértően bólintottak. Tücsök Muri hozzáfűzte: 
– Minden dalom emlékezni fog erre a napra.
 Hencegi Cincogi mosolyogva tette hozzá: 
– És minden történetem is.
Füles Berci pedig bölcsen megjegyezte: 
– A legnagyobb tanulság az, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Kurázsi Nyuszkó is közbeszólt sugárzó arccal: 
– És minden félelmem eloszlott, mert tudtam, hogy a barátaim mindig mellettem lesznek.
És így, az Almafák hegyén, a varázslatos világban Almáskertes és barátai boldogan éltek tovább, készen állva minden újabb kalandra, amit a sors tartogat számukra. A Holdvilág Csodája ismét ragyogott, és a béke újra visszatért az erdőbe. Az egész közösség megtanulta, hogy a legnagyobb erő a szeretetben, a barátságban és az összetartásban rejlik.
Az Almafák hegye újra életre kelt, megtelt nevetéssel, dalokkal és mesékkel. A ligetlakók a hősök példáit követték, álmodozva a saját kalandjaikról. Az Almafaerdő soha nem látott boldogságot és harmóniát élt meg, és mindenki tudta, hogy Almáskertes és barátai mindig ott lesznek, hogy megvédjék a boldogságot és a békét, amit visszaszereztek.