Komló és árpa, ég áldása – mondta a régi serfőző legény és háromszor koppantotta meg a korsóját: egyszer a hazáért, egyszer a királyért és egyszer a tekintetes serfőző cégért. Ezért nem koccintunk a sörrel, hanem az asztalhoz koppantjuk az üveget, a német hagyományt továbbéltetve – mondta megnyitóbeszédében dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója Gyergyószentmiklóson. Az említett intézmény által összeállított gazdag kiállításanyag végigvezeti a látogatót a sörfőzés állomásain, átfogó betekintést nyújtva a sörgyártás évezredes hagyományába.

Az erdélyi sörfőzésnek is nagy ipartörténeti jelentősége, hagyománya van a 18–19. században: a legrégebbi, folyamatosan működő ipari üzemszerű Nagy-Magyarországi sörgyár Temesváron működik 1718 óta, minden bizonnyal a középkorban errefelé is volt sörgyártás és -fogyasztás. Gyergyószentmiklóson Romfeld János működtetett sörfőző üzemet 1888-tól, testvére, Romfeld Félix alapította a Csíkszeredában Gáll néven futó gyárat – ismertette a sörfőzés gyergyói hagyományát dr. Török Róbert.

A kiállítás által a látogatók megismerhették honfoglaló őseink sörkultúráját, a középkori sernevelőket, a német–osztrák serfőzőket és az ipari sörgyártás elindulását, valamint egy makett segítségével azt is megtudhatták, hogyan nézhetett ki egy 18. századi sörfőzde Magyarországon.

A tárlatvezetés alkalmával elhangzott: a sörhöz jó minőségű víz, árpából készülő maláta és komló kell – ez utóbbi alapanyagot a 9–10. században a szerzetesek adták hozzá, ezáltal tartósítva a sört, és keserű ízt adva neki. A komlóban lévő lupulin nyugtató hatású, ezért van az, hogy egy korsó sör elfogyasztása után elálmosodunk.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény és a Dreher sörgyárak emléktárának közös utazó kiállítása augusztus végéig tekinthető meg Gyergyószentmiklóson.