Népes közönség előtt mutatta be dr. Garda Dezső legújabb, sorban a 31. önálló könyvét, amelyben a tutajozás több évszázados történetének részleteit tárja fel, kitérve a gyergyói tutajosok életkörülményeinek, társadalmi szerepeinek ismertetésére.

– A könyv megírása kapcsán eszembe jutottak fiatal éveim, amikor egyetemi tanárom, Imreh István javaslatára kerestem olyan témát vidékünkön, amely kutatásra alkalmas. Így jutottam a tutajozás közelébe: Gyergyóremetén diákjaimmal együtt dolgoztam, feltárva ugyanakkor a település néprajzi sajátosságait is

– fogalmazott érdeklődésünkre a szerző.

A helyszíni kutatások mellett levéltárakban is gyűjtötte az adatokat dr. Garda Dezső; ezzel kapcsolatos tanulmányait román és magyar nyelven publikálta. 

A tutajozó Gyergyó – címe ellenére – nemcsak a gyergyói tutajozás történetét ismerteti, hanem mindazon településekét, ahol kikötő volt: így Gyergyóremete, Maroshévíz, Magyaró, Marosvásárhely, Szászrégen, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Marosillye, Lippa, Arad, Pécska és Szeged is megjelenik, a korabeli források tükrében. 

Gyergyóban földművelésre kevéssé volt alkalmas a terület, és a tutajozás jövedelmezősége jóval meghaladta a szántás-vetését, ahogy azt az oklevelekben is jelzik. Azt is tudjuk, hogy a gyergyói tutajosokat igyekeztek megvámolni, kezdetben két-három vám volt a Maroson, később ezek száma 12-14-re növekedett.

A tutajosok nehéz életét az is bizonyítja, hogy évente többen haltak meg munkavégzés közben, de az is tény, hogy több száz évig egy megélhetést biztosító foglalkozás volt.

A fellelhető források 1703-tól írnak a tutajozásról, amely több korszakon át az első világháborúig tartott. A könyvbemutató találkozón a szerző elmondta: 913 memóriumot fogalmaztak meg a Maros hajózhatóvá tételéről, hiszen drága volt a vasúti szállítás. Ha megmarad ez a formája a szállításnak, egész Erdély kereskedelme fellendült volna.