A hét végén tartott íjászbemutatóval ért véget a Gyer­gyó­szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a Magyar Történelmi Íjász Társaság szervezésében zajlott íjásztábor. Az egyhetes táborozás alatt történelmi tárgyú és íjászattal kapcsolatos előadások hangzottak el, de gyakorlati tapasztalataikat is megosztották az érdeklődőkkel az íjászok. [caption id="attachment_32934" align="aligncenter" width="3456"] Füspök Zoltán. Korhű ruházatban, honfoglalás kori íjjal Fotó: Jánossy Alíz[/caption] Minden nyáron tábort szervezünk, amelyen kipróbáljuk az eltelt egy év során készített eszközeinket, hogyan működnek a gyakorlatban. Idén Gyergyószárhegyre esett a választásunk, hogy az itteni embereknek is megmutassuk kutatásaink eredményét – közölte lapunk érdeklődésére Füspök Zoltán restaurátor, a tábor szervezője. Elmondta, hogy társaságuk kísérleti régészettel foglalkozik, tagjaik – együttműködve a magyarországi régészekkel és kutatókkal – rekonstruálni próbálják a honfoglalás kori leleteket, tárgyakat, főképp az íjászat témakörében. Íjakat, tegezeket, nyilakat, fegyveröveket és egyéb kiegészítő tárgyakat készítenek, egyaránt figyelve a használt anyagok hitelességére és előállításuk technológiájára. Íjaikat például szaruból, azaz különféle állatok szarvából és fából készítik, enyvvel ragasztva össze, az íj idegét pedig kecskebőrből készítik, hűen igazodva a honfoglalás kori technológiákhoz. – Nagyon hosszas folyamat egy íj elkészítése, néha egy évbe is beletelik, amíg kézbe vehetjük – mondta a régész-íjász. Kifejtette, nem céljuk a tucatgyártás, sokkal inkább arra törekednek, hogy tárgyaik, eszközeik minél inkább hasonlítsanak azokhoz, amelyeket vélhetőleg őseink is használtak a honfoglalás korában. Az egyhetes táborozás során történeti témakörben Sudár Balázs történész tartott előadást a honfoglalásról és a népvándorlás legújabb kutatási adatairól, többek közt beszámolt olyan régészeti ásatások eredményeiről, amelyek új megvilágításba helyezték a népvándorlás korát. A további előadások főképp a fegyverről, vagyis az íjról, idegről, nyílról és a tegezről szóltak, felölelve azt a témakört, amivel a társaság foglalkozik. Füspök Zoltán azt is elmondta, az ő társaságuk csupán annyiban tekinthető hagyományőrzőnek, hogy igyekeznek korhű, leletazonos tárgyakat, eszközöket létrehozni és mindezt megismertetni minél szélesebb körben. – A tudományos kutatásokra alapozott tevékenységünk olyan igényes vonal, amely szűk kört érint, de éppen az ilyen táborozásainkkal, előadásainkkal arra törekszünk, hogy bővítsük azok körét, akiknek fontos, hogy minél korhűbb legyen a viseletük és a felszerelésük – mondta a régész. Kifejtette, nagyon sok fantáziadús eszközt láttak már hagyományőrzőknél, és azt szeretnék, ha bővülne azok köre, akik inkább tudományos kutatásokra alapozva ragaszkodnának a honfoglalás kori hagyományokhoz. Jánossy Alíz