Tizenharmadik alkalommal vonultak a hívek búcsús szentmisére a Gyergyói-havasok legmagasabb pontjára, a Pricske-tetőre. Gyalogosan, lóháton, terepjárókkal, traktorokkal érkeztek a hegyre az emberek. [caption id="attachment_54648" align="aligncenter" width="1280"] Évről évre több százan zarándokolnak a Pricske-tetőre[/caption] Minden évben egy nap benépesül a Pricske-tető, több százan jönnek el ide Urunk színeváltozásának ünnepén a keresztnél tartott szentmisére. Indult gyalogos zarándoklat az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyói Osztályának szervezésében, a többórás túrát a nagy meleg ellenére is sokan vállalták. Mások traktorral, terepjáróval vagy éppen lóháton tették meg az utat. Idén újdonság volt, hogy az oltárt korábbi helyéről árnyékosabb helyre költöztették, a fák közé, így mindenki a kellemes hűs levegőn hallgathatta a misét. Az ünnepi szónok a gyergyószentmiklósi Küsmödi Attila plébános volt, aki elmondta, megtiszteltetés, hogy a Pricske-tetőn szólhat a hívekhez, hiszen már 30 éve elment Gyergyóból és csak ritkán látogat haza. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki maga döntheti el, milyen a kapcsolata Istennel, és erre figyelni sokkal könnyebb a csendben, elvonulva a hegyen. A szentmise végén Nagy Zoltán polgármester is szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta, az ásatások során fény derült arra, hogy a Pricske-tető már az 1200-as évektől kezdve a Gyergyói-medence őrszeme volt, innen figyelték a környéket és riasztották a lakosságot, ha szükség volt erre. – Azóta is biztos pontja ez a medencének, és bár rendeltetése megváltozott, most is a gyergyóiak „Tábor-hegye” – fogalmazott. Megjegyezte azt is, jó néha kivonulni a hegyre, hiszen itt az ember feltöltődhet és ráeszmélhet arra is, hogy a várost nemcsak az épületek alkotják, hanem az emberek, a közösség. A hagyománynak megfelelően a szervező családok közös ebédre hívták a jelenlevőket, hosszú sorban várakoztak az emberek, hogy megkóstolják a Benedek Árpád mesterszakács által készített pityókástokányt. Nagy Levente