Az új és ismeretlen táj felfedezése nagy élmény, főként, ha egy titokzatos természeti érték áll a középpontban. S mindez még különlegesebb az igen élénk képzelőerővel megáldott óvodások szemszögéből. Nagycsoportosokkal jártunk a Súgó-barlangnál, s kiderült, a cseppkőbarlang felnőttnek, gyermeknek egyaránt érdekes, sőt aki már többször látta, annak is tud újat mutatni. [caption id="attachment_51394" align="aligncenter" width="1000"] Kicsiknek-nagyoknak élmény a Súgó-barlangban tett túra Fotó: Jánossy Alíz[/caption] Hányat kell még aludni? – tették fel a kérdést gyakran a kirándulást megelőző napokban a Csodavilág napközi Katicabogarak csoportjába járó gyerekek. Aztán elérkezett a nap, gyülekező a kultúrház előtt, s indulás a Súgó-barlanghoz. Tudta már mindenki, hogy cseppköveket fog látni, de hogy az pontosan milyen is, arról többféle elmélet született útközben. A parkolótól a menedékházig szinte futólépésben haladtunk az emelkedőn, majd türelmetlen várakozás következett az előttünk odaérkezett csoportra. Így jutott idő arra is, hogy a menedékház közelében található éppen nyíló, védett boldogasszony papucsát megcsodáljuk. – A barlangban sötét van, hideg és magas a páratartalom, csúszós a talaj – ismertette a legfontosabb tudnivalókat Simon László, a barlang gyámságát ellátó Gyilkostó Adventure Egyesület elnöke, az óvodások és kísérőik túravezetője, közben kiosztotta a lámpákat. Elmondta azt is, a barlang négyemeletes rendszer, amelyben egy alsó szint képezi az aktív, vizes részt, a látogatók pedig a felső szinten nézelődhetnek a kialakított útvonalon. Simon László már bent a barlangban beszélt Buslig Lajosról, akinek fontos szerepe volt a barlang feltárásában. Már az 1930-as években kezdték kutatni a barlangot, de a 60-as években Buslig Lajos és társai végeztek komolyabb feltárómunkát, méréseket. Kincset rejt Sajnos azonban a természetkutatók mellett olyanok is megfordultak a barlangban, akiket a kapzsiság hajtott, sok cseppkövet letörtek, megrongáltak, ennek nyoma ma is jól látható. Elképzelhető, hogy kincset kerestek ezek az emberek, hiszen egy monda szerint arany található a barlangban. A hiedelem azt tartja „csepeg az arany” a barlangban, amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt három veder telik meg. A múlt század végén két férfi és egy nő jött érte. Meghatározott időpontokban tűntek fel, éspedig minden hetedik év pünkösd előtti péntek estéjén vagy Szent János (június 24.) éjszakáján. Megtévesztés végett a lovaikat fordítva patkolták. Sokan próbálták kilesni, hogy kik ezek a személyek, de senki nem tudja, mikor jár le a hét év. Mindent a szemnek, semmit a kéznek – A képződményekhez hozzányúlni tilos – hangzott a figyelmeztetés a kis barlanglátogatóknak. – De mi az a képződmény és miért nem szabad megfogni? – tették fel azonnal a kérdést a kíváncsi ovisok. A túravezető elmondta, álló és függő cseppkövek, medúzák és borsókövek azok a képződmények, amelyek különlegessé teszik a barlangot, száz év alatt csak néhány centit nőnek, ha viszont valaki hozzányúl, kezéről a zsírréteg a cseppkőre kerül, és megakadályozza azt a további fejlődésben. A különböző termek mind tartogattak érdekességet a gyermekek számára, hiszen számtalan különös formát fedeztek fel, gombócfagyit, palotát, elefántot, díszített oszlopot, koponyát és sok egyebet. Még egy denevér is megmutatta magát, percekig tűrte a lámpák fényét, az óvodások csevegését, sőt még a fényképezőgép vakuját is, mielőtt nyugodtabb helyre állt volna tovább. A zeneterem akusztikáját nemrég tanult gyermekdallal tették próbára a kirándulók. Kíváncsian vették szemügyre azt a kis üreget is, amelyet hálófülkének használtak valamikor a barlang kutatói, amikor még nem volt menedékház és a mérési folyamatok, térképkészítés is sokkal lassúbb folyamat volt, mint ma. A barlangban kis készülékeket is felfedeztek a gyerekek, hőmérőnek gondolták, s mint kiderült, nem is tévedtek. Simon László elmondta, a hőmérsékletet és a páratartalmat mérik a barlang több pontján, a látogatók hatásáról szeretnének többet megtudni ezáltal. Egy éven keresztül folyamatosan percenként mérnek a kis készülékek, az első adatletöltést a napokban végzik. Évente egyébként körülbelül háromezer látogató fordul meg a barlangban. A kijárathoz közeledve már várták a napfény melegét az ovisok, hiszen a mélyben 7–9 Celsius-fok a hőmérséklet, a barlangból kiömlő patak vize még ennél is hidegebb. Érdemes visszatérni „Mindig tarts tisztán! Ne vésd belém szerelmed nevét! Óvjál a kocaturistától!” – tábla hirdeti az asztal törvényeit, amelynél jó étvággyal megebédeltek a kirándulók, hogy aztán élményekkel gazdagodva térjenek haza. Az óvó nénik azt mondták, érdekes és hasznos kirándulás volt, gyermekeknek, szülőknek is tetszett, s aki már korábban, többször is járt a barlangban, az is talált ismét újdonságot benne. A Keleti-Kárpatok egyik legjelentősebb cseppkőbarlangját és környékét egyébként 2006-ban nyilvánították rezervátummá, a terület a Tekerőpataki Közbirtokosság tulajdona, a barlang gyámságát akkor kapta meg a Gyilkostó Adventure Egyesület. Igyekeznek tovább kutatni a barlang rejtélyes zugait, 4-5 pont van, ahol úgy vélik, érdemes kutatni, ehhez komoly felszerelésre van szükség, és az időpont kiválasztása sem mellékes, ugyanis télen egyáltalán nem dolgoznak a barlangban: körülbelül félezer denevér húzza itt meg magát, nem zavarják őket. Hétvégenként az egyesület tagjai önkéntesként vállalnak szolgálatot a barlangnál, fogadják az ide érkező turistákat, kirándulócsoportokat, rendben tartják a barlangot és környékét. Nagy Levente