Sikeres időszakot tudhatnak maguk mögött a Békás-szoros – Nagy­hagymás Nem­zeti Park munkatársai, a cél pedig az, hogy a lendületes munka ebben az évben is folytatódjon. Számos elképzelés van idénre, amelyekről Hegyi Barnával, a nemzeti park igazgatójával beszélgettünk. – Hogyan telt az elmúlt év a nemzeti parknál? Minden előzetes tervet sikerült megvalósítani? – Nagyjából igen. Befejeztük a megyei önkormányzattal közösen letett európai uniós pályázatunkat, emellett két kisebb junior-természetőr tábort szerveztünk Hargita- és Neamț megyei gyermekeknek. Az egyik legnagyobb megvalósítás, hogy 12 év után végre – miniszteri rendelettel – érvényben van a nemzeti park menedzsmenti terve. – Mit takar a menedzsmenti terv fogalma? – Úgy is mondhatjuk, hogy ez a nemzeti park bibliája, ennek megfelelően kell folytatni a tevékenységet, az előnye pedig, hogy a benne foglaltak törvényerejűek, azaz be nem tartásuk büntetést von maga után. Az elkészítését egy komoly, kétéves felmérési folyamat előzte meg, a terv segítségével pedig pályázni is könnyebben lehet majd: terveink között szerepel például a sziklákon elszáradt erdei fenyők pótlása, bizonyos halfajok újratelepítése, és a legelők rehabilitálása is. – Hány alkalmazottja van a parknak, mennyire okoz nehézséget a feladatok leosztása? – Jelenleg tizenegyen vagyunk, amelyből heten-nyolcan dolgozunk terepen is. Nem okoz nehézséget a feladatleosztás, mivel mindenki tudja a dolgát, és mindenkinek megvannak már a saját járőrözési területei. Más nemzeti parkokhoz képest nem nagy a terület, 7000 hektár, így nem okoz különösebb problémát a szemmel tartása. Általában nyáron akadnak gondjaink, ilyenkor viszont számíthatunk a hegyi csendőrök segítségére. Az anyagi források beszerzése jelent főként problémát, mivel igencsak szűkös a költségvetésünk. Ezt a hiányosságot pályázatokkal igyekszünk pótolni. – Mi a legégetőbb probléma jelenleg a nemzeti park területén? – Ami tájképi szempontból káros, az a Gyilkos-tó feltöltődése, gyakorlatilag tűnik el a tó. A folyamatot például az üledékfogó gátak felújításával vagy újak építésével lehetne lelassítani, ez azonban egy nagyobb költséget igényelne, amit vélhetően szintén uniós forrásból lehetne előteremteni. – Mennyire akad gondjuk a turisták viselkedésével, hozzáállásával? – Az úgynevezett bakancsos, hátizsákos turizmus egyre civilizáltabbá válik, velük nincs gond. Ami legtöbbször problémát jelent, hogy – a tiltó táblák ellenére – sokan terepjárókkal akarnak feljutni a legszebb helyekre, de szerencsére jó együttműködésünk van a hegyi csendőrséggel, sőt a közbirtokosságok, az erdészetek és a területtulajdonosok is sokat segítenek. – Szó esett a gyermekeknek tartott foglalkozásokról. Mennyire tartják ezt fontosnak? – Nagyon fontos, éppen ezért idéntől még nagyobb hangsúlyt igyekszünk fektetni a természeti nevelésre. Megpróbálunk együttműködési szerződéseket kötni az iskolákkal, ezáltal pedig folyamatosan lehetőséget biztosítani a diákoknak, hogy megismerjék a nemzeti parkot, és az ott található élővilágot. Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a középiskolások kevésbé mutatnak érdeklődést, mint kisebb társaik, de a táborokban néhány nap elteltével sokkal nyitottabbak lesznek. A következő évben már ezek a gyermekek jelentkeznek elsőként, ami örömteli. Kertész László