Rónai Antal-díjban részesítették a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar karnagyát, Mayer Róbertet. Az egykori karmesterről elnevezett elismerést a Romániai Magyar Dalosszövetség 95. éves fennállásának tiszteletére szervezett kolozsvári ünnepségen vehette át a szakember. [caption id="attachment_40417" align="aligncenter" width="540"] Mayer Róbert a díjjal. Elismerés[/caption] – Honnan a zene szeretete? – A szüleim annak idején sportolónak adtak, hét-nyolc évet sportoltam keményen mint szertornász. Ezt követően jött be a zene az életembe: harmadik-negyedik osztályban már zongoraórára jártam, majd a Páll Ibolya tanárnő vezette kórusba is bekerültem. Itt rövid időn belül eldöntöttem, hogy a zene javára lemondok a sportról, felvételt nyertem a csíkszeredai művészeti középiskolába, majd Nagyváradon folytattam tanulmányaimat. Amikor hazakerültem, tudtam: itthon kívánom kamatoztatni a megszerzett tudást. – A Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar mellett a helyi Vaskertes Általános Iskolában dolgozik pedagógusként. Célja volt az oktatás? – Igen, az volt a cél, hogy taníthassak és zenélhessek. Személyes célkitűzésem, hogy minél több emberrel megszerettessem a zenét, több korosztályt nevelni, hogy majd teljes rendszert hagyhassak hátra. Fontos a zeneóra, egyre több helyen elismerik a hatását, úgy gondolom, mindenki kellene zenét tanuljon. – Rónai Antal-díjjal ismerték el a fúvószenekarnál végzett munkáját. Mit jelent ez önnek? – Olyan elismerés, amely erőt, lendületet ad a folytatáshoz, és kitartásra sarkall. Jólesik, de mindig azt mondogatom, hogy a zene maga a csillagos ég, azaz mindig van hová fejlődni. Emlékszem, az első próbán, két évvel ezelőtt biztosan nem voltunk huszonötnél többen, mára pedig lassan több mint száz tagja van a zenekarnak. Boldoggá tesz, hogy ilyen sok ember életének a részét képezi a zene, és belevágnak a tanulásba, akár idősebb korban is. – Az elején a zenekar több tagjának is először járt hangszer a kezében. Mennyire volt nehéz ez az időszak? – Rendkívül lelkiismeretes emberek jelentkeztek, olyanok, akiket nem kellett noszogatni, hanem tényleg tanulni akartak. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Csíki Tibor zenetanárnak, aki a rézfúvós hangszereknél segít az oktatásban, de elismerés illeti Boldizsár Szabolcs korábbi kollégánkat, és a nem olyan rég érkezett Siklódi Emese munkáját is, aki a fuvolaoktatásban segít. – Melyek a további terveik? – Örülnék, ha még nőne a zenekar létszáma, emellett hétvégenként szeretnénk minél több szakmai felkészítőt tartani. A legfőbb célunk az, hogy közeledjünk a muzsika felé. Kertész László