Hét éve működik már az Őszirózsák Idősek Klubja Gyergyó­szentmiklóson. Beszélgetnek, kirándulnak, énekelnek, táncolnak – a közösséghez tartozás élményét nyújtja a klub mindazoknak, akik igénylik ezt. Fiatalos társaság – mondják róluk. Dániel Margit óvónővel, az idősek klubjának vezetőjével beszélgettünk. [caption id="attachment_52840" align="aligncenter" width="428"] Fotó: Nagy Levente[/caption] – Miből áll az Őszirózsák Idősek Klubjának élete? – Különös erénye a klubnak, hogy rendszeresen, minden csütörtökön találkozunk, két órát töltünk együtt, és egymást meghallgatjuk, odafigyelünk mindenkire, és ez nagyon fontos, főként idősebb korban, hogy az ember érezze, van, aki meghallgassa. Rendszeresen megünnepeljük a névnapokat, szinte havonta kirándulást szervezünk, társasjátékokat játszunk, néha meghívottjaink vannak, rendszeresen színházba látogatunk, részt veszünk önkéntes tevékenységekben is. Két nyugdíjascsoport van, akikkel tartjuk a kapcsolatot, a fiatfalviakkal és a csíkszentdomokosiakkal évente találkozunk, eljönnek ők is hozzánk, mi is hozzájuk, jól érezzük magunkat együtt. A klub korábbi vezetője, alapítója, György Ildikó révén moldvai gyerekekkel is megismerkedtünk, meghívtuk őket Gyergyószentmiklósra, tartalmas programot szerveztünk és ismerkedtünk egymás hagyományaival. Ezt a kapcsolatot a Kós Károly Általános Iskola folytatja majd. – A klub tevékenységét ismerők azt állítják, nagyon jó hangulat, fiatalos lendület jellemzi a közösséget. – A rendezvényeinken valóban nagyon jó a hangulat, nem okoz problémát, hogy van köztünk, aki már 80 éves, és olyan is, aki 56. Szeretünk táncolni, énekelni, olyasmiket csinálunk, ami a lelkünk építésére szolgál. Az egyik tag mondta nemrég, hogy olyan nehezen indult el otthonról, de amint megérkezett, már semmije nem fájt, gondjait feledni tudta. Ezt évek óta minden találkozáskor megtapasztaljuk, fontosak vagyunk egymásnak, minden héten számba vesszük a hiányzókat, mindenkiről tudunk valamit. – A nyugdíjba vonulás nagy változást hoz az emberek életében. Milyen szerepe lehet az idősek klubjának ebben? – Nemrég végeztem el távoktatáson a szociális munkás szakot, a szakdolgozatomat a boldog időskorhoz vezető út témakö­rében írtam. Azt tapasztaltam, hogy az embereknek nincs lehetőségük felkészülni arra, mi vár rájuk a nyugdíjba vonulás után. Van, akinek nem okoz problémát, mert könnyedén megkapja azt a közösséget, amelyhez tartozhat, más viszont zárkózott lesz, magányosnak érezheti magát, s ez akár depresszióhoz is vezethet. A felkészülésre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy a nyugdíjba vonuló több információhoz jusson, társas kapcsolatokat tudjon kialakítani, pozitívan gondolkodni, hogy magának tudja megteremteni a boldog időskort, ugyanis azt mindenki magának kell megteremtse. Éppen ezért, mi szívesen látjuk azokat, akik nyugdíjba vonulás előtt állnak, a közösség megkönnyítheti számukra elfogadni a változást, felkészülni a megváltozott életmódra. – De nem csak nyugdíjasokat szólít meg ez a közösség… – Bárkit szívesen látunk, aki szeretne közösséghez tartozni, kikapcsolódni, nincs korhatár. Én magam is dolgozom, három év múlva megyek nyugdíjba. Jelenleg 30–35 között változik a tagság létszáma, a heti találkozókon mindig vannak hiányzók, a rendezvényeken szokott megjelenni a teljes létszám. Sajnos kevesebben vannak a férfiak, talán ők zárkózottabbak. – Mennyire nyitottak az emberek, hogy ilyen közösségekhez tartozzanak? – Azt tapasztalom, hogy a nyitottság megvolna a gyergyói emberben, viszont sokakat befolyásolnak előítéletek. Minden ember más, egymást kell elfogadni, a klubról pedig saját tapasztalat alapján kell véleményt alkotni, hiszen aki eljött közénk, az mind kellemes élményekkel tért haza. – Milyen terveket szövögetnek a jövőre nézve? – Rendszeresen szeretnénk előadásokat szervezni, többféle témában és kisebb kirándulásokra is elmegyünk. Idén pályázatot nyertünk programok szervezésére, reméljük, jövőre is lesz hasonló lehetőség. Gondolkodunk azon, miképpen tudnánk összehozni a generációkat, hogy ne legyen ilyen nagy a szakadék. Jó volna, ha az ifjúság is belelátna a nyugdíjaséletbe, mivel azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok nem figyelnek eléggé az idősekre. Egy-egy idős ember valóságos kincsesbánya, akár szakemberként, akár az életben átélteket tekintve, volna bőven, amit tanuljon tőlük az ifjúság. Ennek megvalósítására szeretnénk kitalálni programokat. – Mit üzen azoknak, akik gondolkodnak, hogy az idősek klubjához csatlakozzanak? – A lehetőséggel élni kell. Ha például valakinek van egy ötlete, amitől a klub élete színesebb lenne, szívesen fogadjuk. De jöhet bárki, minél többen, mert még sok embernek lenne helye nálunk. Nagy Levente