Aranykoszorús minősítésben részesítették a gyergyószárhegyi Kolcsár Endrét, a felvidéki Ipolynyéken tartott Őszirózsa magyarnóta-énekesek XVII. országos versenyén. Húsz nótaénekes közül, egyedüli erdélyi résztvevőként lépett színpadra, ahol mindenkinek egy nótát és egy csárdást kellett előadnia. Lapunknak megjegyezte: már maga a részvétel is megtiszteltetés volt számára, a díj pedig egy nagy elismerés, amely motiválja a továbbiakra nézve. [caption id="attachment_37630" align="aligncenter" width="2048"] Fotó: Nagy Zoltán[/caption] – Aranykoszorús minősítésben részesítették a felvidéki versenyen, mit jelent ön számára ez a díj? – Egy nagy elismerés, amely motivál, hogy folytassam az éneklést. A szakmai zsűri is azt mondta, hogy most már mindenképp folytatni kell, nem szabad abbahagyni. Rendkívül sok szempontot figyelembe vettek az értékelésnél, kezdve a közönséggel való kapcsolattól, egészen a szavak kimondásáig. Egy négytagú cigányzenekar kísért, amelynek az egyik tagja viccesen meg is jegyezte: „Endre, ha nem te nyered meg, a cimbalmot összetöröm.” – Igényel különösebb felkészülést egy ilyen verseny? – Ez volt a második versenyem, korábban Csíkmadarason vettem részt egy hasonlón. Otthon is mindig énekelek, így mondhatom, hogy készülgettem. Amikor megtetszik egy nóta, addig énekelem, ameddig megtanulom. – Honnan a magyar nóta szeretete? – Már gyermekkoromban kialakult. A név- és születésnapokkor mindig nótaszó volt otthon, majd egyre inkább késztetést éreztem magamban, hogy újabb és újabb nótákat tanuljak. Később felkéréseket is kaptam, hogy különböző gyergyószéki rendezvényeken, főképp falunapokon lépjek fel. – Mire van még szükség a hangi adottság mellett? – Arra, hogy az előadó szeresse a nótát, és úgy adja át, hogy a közönség átélje az üzenetét. – Mi a legfőbb célja, amit el szeretne érni? Van a nótához kapcsolódó álma? – Minden vágyam az, hogy egy budapesti cigányzenekarral énekelhessek, a magyar fővárosban. Előadhassak egy nótacsokrot, akár nagyközönség előtt. – Ön szerint van jövője a nótának? – A fiatalokat nem igazán érdekli, így sajnos fennáll a veszélye annak, hogy elvész a magyar nóta, ezt pedig nem szabadna hagyni. Minél több olyan rendezvényt kellene szervezni, amely a nóta köré épül, mert úgy gondolom, igencsak kevés van ezekből. A háttérbe szorult, ezért jobban mellé kellene állni. – Mit üzen a fiataloknak? – Szeressék a magyar nótát és ne szorítsák háttérbe. Ha odafigyelünk, beleéljük magunkat, akkor észrevehetjük, hogy minden nótának mondanivalója van. Hallgassák a magyar nótát, mert az nem szégyen. Kertész László