A hangulatos műteremben épp csendéletet rajzolt ottjártunkkor az a nyolc diák, aki a művészeti népiskolát választotta ismeretei bővítése érdekében. Az 1996-ban elindított gyer­gyó­szent­mik­lósi tagozat képzőművészeti ágazatát Karancsi Sándor vezette 2003-ban bekövetkezett haláláig. Ekkor rövid időre Ferencz Zoltán, majd Balázs József képzőművész vállalta az oktatói szerepet.

– Az a dolgom, hogy adjak egy mesterségbeli alapot az ide beiratkozóknak, hogy birtokában legyenek a képzőművészet ábécéjének. Emellett, ha úgy döntenének, hogy egyetemre felvételiznek, legyen meg a szükséges tudásuk a bejutáshoz

– mondta el érdeklődésünkre Balázs József képzőművész-tanár, kiemelve, hogy az elmúlt tanévben is a tanítványok közül egy személy bejutott a képzőművészeti egyetem grafika szakára, és most is vannak néhányan, akiknek ilyen terveik vannak.

A népiskolai oktatás tizennégy éves kortól elérhető bárki számára, aki úgy érzi, hogy ismeretei bővítéséért, esetleg a továbbtanuláshoz szükséges tudásért beiratkozik a hároméves alapképzésre. Ezután további két évig tanulhat még itt a diák, ebben az időszakban szabadabban alkothat, az oktató csak irányítást és szakmai felügyeletet biztosít. A képzést elvégzők az oktatási minisztérium által kiállított oklevelet kapnak.
A heti két alkalommal zajló tanórák során a diákok látásmódot, ízlést is tanulnak, ízelítőt kapva a képzőművészet alapjaiból, amelyet majd tovább fejleszthetnek.

– Színtan, kompozíció, de­koratív művészet, festészet, grafika – ezekre a területekre fókuszálunk, emellett egy kevés művészettörténetet, mű­vészetelméletet is hallhatnak – bár nem tudunk elmélyülni az ismeretekben, de legalább hallanak róla, tudják, hogy létezik, s ezzel már többek, gazdagabbak lesznek

– hangsúlyozza Balázs József, hozzátéve: azért kell pártolni az amatőr művészeket, mert ők igazi közönség lesznek kiállításokon, értékelni fogják a művészetet. 
A Gyergyóalfaluban zajló művészeti oktatás ugyanakkor mentőöv is azoknak a tehetségeknek, akik valamilyen okból nem tudtak ilyen profilú középiskolába iratkozni, vagy a középiskola elvégzése után döntenek úgy, hogy mégis ez az útjuk, és felsőfokú képesítést szeretnének szerezni. Esély nekik ez a népiskola, de lehetőség azoknak is, akik felnőttként szeretnék művészi hajlamukat felszínre hozni, megerősíteni. 
A gyergyókilyénfalvi Sólyom András már elvégezte az ötéves képzést, de most is visszajár alkotni a népiskolába. Elmondása szerint az itteni inspiráló környezet segít abban, hogy meg tudja festeni a benne rejlő érzéseket, itt tud alkotni. 

– Ez hobbi, kikapcsolódás számomra, az évek során megismertem a hibáimat, igyekeztem javítani azokat. Itt azzal foglalkozom, amiben örömömet lelem, megmutathatom a látásmódomat

– fogalmazott Sólyom.
A gyergyószentmiklósi Ele­kes Bíborka ebben a tanévben kezdte tanulmányait, miután a művészetek iránti érdeklődése hosszú ideje megvan: hennafestéssel, ékszerkészítéssel foglalkozik.

– A festés, rajzolás kimaradt számomra, és folyamatosan éreztem, hogy pótolni kellene a hiányosságaimat, szükséges az útbaigazítás: ezért jöttem ide. Otthon nem biztos, hogy leülnék megrajzolni egy csendéletet, de itt jólesik alkotni

– mondta.
A szintén gyergyószentmiklósi Farkas Erika 5–8. osztályban művészeti iskolába járt, de később nem képezte magát ezen a területen. Most, felnőttként mégis úgy érzi, van még dolga a képzőművészettel: rendelésre portrékat készít, ehhez szeretne plusztudást, ismeretet szerezni a nép­iskolában. 

– A csoportban való mun­ka nagyon hasznos, a fejlő­dés egyik feltétele. Még az érett művészeknek sem mind­egy, hogy elszigetelten dolgoznak-e, vagy van a közelükben néhány pályatárs. A jelenlévők egymás munkájából, egymástól is tanulnak, és lesz egy viszonyítási alapjuk, milyen fejlődési szinten állnak

– összegzett Balázs József.