A második vatikáni zsinat óta a római katolikus egyház a napkeleti bölcsek a kis Jézusnál tett látogatását ünnepli január 6-án. Ezen a napon vizet is szentelnek. A vízszenteléshez kapcsolódik a házszentelés hagyománya is, amikor a pap, a kántor és sekrestyés, illetve az úgynevezett vidimuszok kíséretében meglátogatja híveit, velük imádkozik, áldást kér otthonukra, majd szenteltvízzel meghinti. 

– Az áldások Istentől származó adományok. Amikor mi áldást kérünk, azt kérjük a Jóistentől, amire az embernek a leginkább szüksége van, azért, hogy az élete kiteljesedjen, a boldogságát elérje, azaz minden az üdvösségét szolgálja. Isten áldását azért is fontos kérni, mert Ő ismeri a legjobban az útjainkat, és Ő tudja, mi az, ami célravezető. A házszenteléskor a magyarság körében a három szent király neveinek kezdőbetűjét írjuk az ajtóra: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A nyugatiak másképpen is magyarázzák, „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!” Tudjuk, a napkeleti bölcsek felkeresték Jézust, mi azt mondjuk, most pedig Jézus egyháza látogat el mindenkihez, s megáldja a lakásunkat, hogy legyen ott hit, szeretet, egyetértés, igazságosság és béke – mondta Darvas-Kozma József címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia plébánosa.
Rámutatott: a mindennapi élet zűrzavarai, vitái, szóváltásai gyengítik a szeretetet. Az áldás, az imádság és a szenteltvíz eltávolítja mindazt, ami beárnyékolja a békés, szeretetteljes életet. 
– Ahogyan a jó háziasszony is hetente takarít az­ért, hogy tisztaság legyen, vagy ahogyan a szentgyónással megtisztítjuk lelkünket, vagy éppen az autó műszaki ellenőrzését elvégeztetjük, ugyanúgy a házszentelést is el kell végezni, amellyel életünket a Szentlélek erejével, Krisztus által felajánljuk az Atyának – tette hozzá Darvas-Kozma József.
A házszenteléskor égő gyertyával fogadjuk az Isten áldását elhozó lelkiatyát, akit szintén égő gyertyával kísérünk ki, és mindaddig maradunk, amíg betér a szomszédos lakásba. Házszenteléskor pohárba, kancsóba vizet is lehet kitenni az asztalra, amellyel majd meg lehet hinteni az udvart és az állatok hajlékát is.