– Mi a népegészségügyi igazgatóság szerepe a családorvosi ellátás terén? 

– A népegészségügyi igazgatóság felel a Hargita megyei orvosi ellátásért. Sajnos évek óta akadozik a fiatal családorvosok beépítése az alaphálózatba. A probléma évtizedekre nyúlik vissza, húszéves szünet állt be a szakorvosképzést illetően a Ceaușescu-rezsim alatt, nagyjából húsz évig nem lehetett szakvizsgázni. Az orvosok általános orvosok maradtak, most zajlik a generációváltás. A rendszerváltás után megnyíltak a lehetőségek, és akik szerették volna továbbképezni magukat, szakosodhattak. Egyre többen választották a szakorvosi pályát. Bizonyos rétegek megelégedtek az általános orvosival, volt, aki később átképzésen vett részt, és végül van az a réteg, amely megmaradt a hat egyetemi évnél, ami manapság szinte semmire sem elég. A fiatal orvosok, különösen a családorvosok, egyetem után négyéves szakképzésen fejlesztik magukat. Így hosszabb lett a gyakorlati idő, a családorvos-szakorvos tíz évig tanul, és az egyetemi központokban eltöltött idő is hosszabb. 

– Milyen negatív tényezők befolyásolják a pályaválasztást?

– A fiatalok egyetemi központokban eltöltött ideje egybeesik a családalapítás idejével. Sok fiatal később a család miatt nem tér vissza saját megyéjébe munkavállalóként. Másik befolyásoló tényező, hogy az orvosi szakma is elnőiesedőben van, ezért család és karrier között sem egyszerű megtalálni az egyensúlyt, az orvosnak a gyermekvállalás és a karrierje folytatása között kell döntenie. Az eldugottabb települések népszerűtlenebbek a fiatal orvosok között, többek között a gyerekeik iskoláztatása miatt. Napjainkra egyre több önkormányzat ismeri fel, hogy segítenie kell a családorvosok beilleszkedését az adott településen. Szerencsés eset, hogy a Kászonokban sikerült megfelelő helyi utánpótlást jelentő családorvost találni a korábbi két idős, hivatásukat szinte egyszerre befejező családorvos helyére, és az utánuk következő átmeneti időszakot is átvészelték. Ugyanis a jelenlegi családorvos munkapontként teljesített ott szolgálatot, több ezer pácienst kell ellátnia. A Kászonokban sok szociálisan hátrányos helyzetű személy él, illetve terepen is nagyon nehezen bejárható terület, idősek és krónikus betegek ellátására lenne igény. A népegészségügy lehetőségeihez mérten igyekszik minden Hargita megyében elhelyezkedni kívánó fiatalnak segítséget nyújtani. 

– Miért akadozik a készletellátás? 

– A népegészségügyi igazgatóságtól külön elszámoljuk a kötelező oltások beadását, és le is szállítjuk azokat. Az elmúlt időszakban az Egészségügyi Minisztérium mint központi beszerző szervezet, azért hogy olcsóban jusson hozzá az oltóanyagokhoz, országosan készített közbeszerzést, hogy ne egyenként alkudozzon a családorvossal az oltóanyagot előállító cég. Az oltóanyaghiánynak és késlekedéseknek mi is áldozatai vagyunk, de elsősorban a gyermekek, akiknek szükségük lenne az időszakos oltóanyagokra. A hiány közvetlenül a családorvosokat érinti, legalábbis, ami a felelősség kérdését illeti, míg a népegészségügyet közvetve érinti a dolog. Ez nem fair, mi is tisztában vagyunk vele. A népegészségügy próbál közvetíteni a családorvosok és az egészségügyi minisztérium között, viszont ez nem rajtunk múlik, országos probléma. 

– Ön szerint leterhelt a csa­lád­orvosi rendszer? Mit lehetne másképp csinálni? 

– A családorvosok vállalkozók, nem kell mindenhez érteni, de lehet megfelelő munkatársakat alkalmazni, akár informatikust vagy könyvelőt. Ha a bért soknak találják, akkor össze lehet fogni, és úgy alkalmazni szakembert. Erről mindenki maga dönthet. De még így is sok mulasztás történik a családorvosok részéről. A jelentéseket, amelyek alapján a népegészségügy a különböző statisztikákat készíti, a családorvosoknak csupán a fele küldi el időben, vagy egyáltalán. Ez kötelesség, amit nem látnak el megfelelően, és így a statisztika nem releváns. Lehetne külsős személyeket fizetni, még így is az asszisztens végez el számos, a feladatkörén kívüli munkát, például a takarítást. Meglátásom szerint az egészségügyi asszisztens az, aki alulfizetett a családorvosi hálózatban az elvégzett munka mennyiségét figyelembe véve. 

– Mennyire jövedelmező családorvosnak lenni? 

– A támogatást lehet feszegetni, hogy elég vagy sem, össze lehet hasonlítani a családorvos bérét a kórházi szakdolgozó bérével. Függ attól, hogy a családorvos mennyi pénzt fordít a rendelő korszerűsítésére, és mennyi támogatást kap az önkormányzattól, de a hónap végén még így is jelentős összeg marad meg a számláján. Emellett vállalhatna ügyeletet is, ami jól fizetett, pluszjövedelmet jelenthet. Viszont pénzért sem találunk ügyeletező családorvosokat, pedig egész éjjel fizetve lennének. A családorvosok egy részének a hozzáállása sem megfelelő, néhányukból hiányzik a vállalkozói szellem, ugyanis még arra a pályázatra sem jelentkeztek, amely révén a rendelőiket tudták volna korszerűsíteni, orvosi berendezésekkel felszerelni, nekik a pályázat összeállításán kívül az nem került volna semmibe. A válasz az volt, hogy nekik ez nem éri meg. Ezért is mondom, mindenkinek van felelőssége az ügyben. Évente negyven-ötven helyet hirdetünk meg a családorvosi rezidensi vizsgára. A népegészségügy és az egészségbiztosító pénztár évente eljár a családorvosi szakmát népszerűsíteni, tájékoztatni a fiatal orvosokat. Szeretnénk, hogyha kedvet kapnának a fiatalok ehhez a pályához, a sok negatív vélemény ellenére készítsenek üzleti tervet, maguk vizsgálják meg, mennyire éri meg családorvosnak állni. A pálya egyébként nagyon szép lehetőségeket kínál, a családorvos a társadalom, közösség fontos és megbecsült tagja. Közvetlen elismerésben is részesülnek a családorvosok, nem hiába mondják, hogy az orvosi társadalom alapköve a családorvosi ellátás.

– Mi a véleménye a családorvosok által is használt elektronikus rendszerről? 

– Az elektronikus rendszer katasztrofálisan működik. Nekünk a családorvosok által használt programmal nincs közvetlen dolgunk, de ez a minisztériumtól közbeszerzés által biztosított program egyszerűen elfogadhatatlan. Talán lépéseket már tettek új rendszer vásárlására. Mindenki elismeri, hogy a jelenlegi elektronikus rendszer katasztrofális. Nagyon rossz közbeszerzés alkalmával, karbantartási szerződés nélkül vásárolt rendszer. Mondjuk ki, ez óriási bukás volt. Senkit nem vonnak felelősségre, hogy milyen felelőtlenül költötték el azt a tömérdek sok közpénzt, nem büntetik meg a felelősöket, így ez a végtelenségig előfordulhat. Romániában több egészségügyi miniszter volt az elmúlt harminc évben, mint ahány év eltelt a rendszerváltást követően. A szakemberek helyett kalandorok töltötték be a miniszteri tisztséget. Amíg politikai vonalon és nem szakmai alapon döntik el, ki töltse be a tisztséget, nem várhatunk változást, nem is beszélve arról, hogy folytonosságra is szükség lenne. 2007 óta vezetem a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóságot egy év megszakítással. A probléma már ott kezdődik, hogy a következő miniszter mindig kidobja elődje munkáját, még ha annak egyes részei jónak is bizonyultak. Ez rengeteg energiát és pénzt felemészt újra és újra.