Vízkereszt
Vízkereszt napját, azaz Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét üli szombaton a katolikus egyház. Ez az ünnep három eseményre is emlékeztet: a napkeleti bölcsek a kisded Jézusnál tett látogatására, Jézus megkeresztelkedésére és első csodájára, a kánai menyegzőn tett borszaporítására. Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör végét is jelzi.
A kereszténységben a 4. század elején vált vízkereszt napja liturgikus ünneppé, 312 és 325 között kezdett elterjedni először keleten, majd nyugaton. Három eseményre emlékeztet az ünnep: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn. Vízkereszt hagyományos elnevezése, az epifánia a görög epiphaneia, megjelenés szóból származik, a Szentírásra utal vissza. Az Ószövetségben Isten különféle módokon nyilvánítja ki önmagát az embereknek, ahogy megjelenik Mózesnek az égő csipkebokorban vagy a tűzoszlop képében, vagy ahogy prófétái által szól hozzánk. Az ószövetségi ígéretek Jézus Krisztusban teljesednek be, amikor Isten emberré lesz.
Vízkereszt ünnepe arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent közöttünk és elhozta nekünk az üdvösséget. Vízkeresztkor ünnepeljük a napkeleti bölcsek, vagy népiesen a háromkirályok érkezését. Az evangélium bölcseknek nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyókeddig tartó vidám mulatozások ideje, vagyis a farsang.
Vízkereszthez kötődik a házszentelések szokása is, amely a 15. században alakult ki.