Gál Éva Emese 1955. március 22-én született Szatmárnémetiben. Középiskoláit is ott végezte, a Zene- és Képzőművészeti Középiskolában, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, 1980-ban. Gyergyóújfaluban tanított, majd Gyergyószentmiklóson muzeológusként tevékenykedett. Első verse 1973-ban jelent meg a Szatmári Hírlap Forrás című mellékletében, 1976 óta rendszeresen közöl az Utunk, az Igaz Szó, Ifjúmunkás, Művelődés, Dolgozó Nő, Napsugár, Hargita, majd a Szamoshát hasábjain. Mint képzőművész borítót tervezett Markó Béla Lepkecsontváz (1980) és Szávai Géza Szinopszis (1981) című munkájához. Legismertebb művei: Ajándékgömb (Versek; Kriterion, Bukarest, 1982), Álomjog (Versek; Dacia, Kolozsvár, 1985), Örökölt csend (Versek; Kriterion, Bucureşti, 1988), Vízesések (Versek; Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat, A Kölcsey Társaság füzetei), Igazságszobor (Versek; Ablak, Székelyudvarhely, 1997), Világévszak (Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998), Időváros (Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001), A tizenegyedik parancsolat (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005), Lélekvesztő (Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008).