– Bemutatkozójában elmondta, hogy az egyszerűsített honosítással kapcsolatos ügyek továbbra is a főkonzulátus érdeklődésének homlokterében állnak, s bár csökkent az új honosítási kérelmek benyújtásának dinamikája, a munka volumene maradt, ugyanis számos más, az állampolgársággal kapcsolatos ügyet intéznek. Emellett mire helyezik még a hangsúlyt a nemzetpolitika terén? 

– Az, hogy ilyen módon és ilyen mértékben megmaradt a magyarság Székelyföldön, az annak a nemzetpolitikának is köszönhető többek között, amit 2010 óta a magyar polgári kormány visz, akár az óvodaprogramról, akár az iskolák támogatásáról, akár gazdaságfejlesztési programokról beszélünk, elmondhatjuk, hogy azok nagyon sikeresek voltak.

– Meggyőződésem, hogy a legnagyobb jelentőségű és hosszú távon pozitív hatású a történelmi egyházakkal lebonyolított Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program…

– Valóban. S ezekkel a programokkal és más eszközökkel a magyar kormány azt próbálta meg elérni, hogy itthon maradjanak a székelyek, falvaikban, városaikban élve boldoguljanak. Személyes tapasztalatom, hogy gyönyörűen fejlődött ez a régió az elmúlt időszakban. Ha összehasonlítom azt, amit ma itt látok azzal, amit első székelyföldi utam alkalmával tapasztaltam 1999-ben, hogy milyen állapotban volt akkoriban például az infrastruktúra, milyen feltételek voltak az iskolákban, elmondhatom, hogy óriási változáson ment keresztül ez a térség. Ezt a jó irányú változást kell fenntartani, a mi dolgunk meg támogatni a helyi közösségeket abban, hogy ezt az irányt tovább tudják tartani.

– Említette, hogy mivel a kultúra területéről érkezett a diplomáciába, ezen a téren is erősíteni kívánja Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának tevékenységét. Hogyan gyarapítaná ezen a téren külképviselet által kifejtett eredményes tevékenységet?

– Többek között szeretném felvenni a kapcsolatot a színházigazgatókkal, a kulturális intézmények vezetőivel. Ugye a szomszédságban, Sepsiszentgyörgyön működik a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, célja a magyar kulturális örökség széles körű bemutatása az itt élő magyar közösség számára, valamint a román közösségnek, s azt tapasztaljuk, hogy az intézet Szebeni Zsuzsa vezetésével nagyon komoly munkát végez, az ő munkáját is teljes mértékben támogatni kívánjuk. Van egy jó kapcsolati hálóm, amit magammal hozok, s ezt gyümölcsöztetve szeretném összekötni a kultúrában érdekelt helyi szereplőket a magyarországiakkal. Nagyon örülnék, ha ebben a kapcsolatépítésben a híd szerepét tudnám betölteni. Természetesen abban az esetben, amennyiben a segítségemet kérik. Örömmel tapasztalom, hogy itt nagyon színvonalas, eredményes kulturális intézmények működnek jelen pillanatban is.

– Két elődje, dr. Zsigmond Barna Pál és Tóth László erdélyi kötődésű volt, Önnek kevesebb kapcsolata volt ezzel a régióval. Négy évet töltött diplomataként Kolozsváron, onnan érkezett Csíkszeredába. Hogyan látja kívülről érkezettként e két várost, illetve a szórványt és a Székelyföldet?

– Ide érkezve kissé az volt az érzésem, hogy egy magyar kormányhivatal élére neveztek ki, mert mindenki magyar körülöttem. A tömbmagyarság léte keltette bennem ezt az érzést. De hát nyilván teljesen más az itteni magyarság helyzete, mint Magyarországon, sajátos kérdések foglalkoztatják, sajátos gondjaik vannak. Nyilván, Kolozsvár más volt, a magyarság szórványban él a városban és a környékbeli falvakban, de szórványvidék volt a magyarság szempontjából a konzuli kerület is. Kolozsvár többkultúrájú nagyváros, annak minden előnyével és hátrányával. S bár mi, magyarok nehezen jövünk ki egymással – s ezt itt, a Székelyföldön is tapasztalom –, Kolozsváron nagyobb volt a magyarok közötti egyetértés. De, őszintén mondom, mind a kettőt nagyon szeretem. Augusztus elsején érkeztem Csíkszeredába, épp a városnapok zajlottak, és nagyon érdekes, izgalmas volt megtapasztalni ezt a pezsgést. Nagyon izgalmas volt, nagyon tetszett, amit láttam. 

– Ha megenged egy személyesebb kérdést: magánemberként mit szeretne elérni itteni tartózkodása alatt?

– Jól érezni magam. És szinte biztos vagyok benne, hogy így lesz.