A szokásnak megfelelően a kisded Jézus szülei, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat felajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
Az Úr Jézus bemutatását Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-re került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.
Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át a népies megnevezés szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára – írja az ünnepről a magyarkurir.hu.
A megszentelt élet világnapja alkalmából ma 18 órától a csíksomlyói kegytemplomban ünnepi szentmisén találkoznak a környék szerzetesei.
A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt, vagyis, ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még. Minderről megkérdeztük Szabó Szilárdot, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség természetvédelmi osztályának felelősét.
– Az elmúlt időkben a medvék viselkedése változott. Sajnos egyre több alkalommal láthat átlagember is medvét, de a téli viselkedésük egyáltalán nem olyan, mint ahogyan sokan gondolják. Tehát az nem igaz, hogy a medve ősszel elbújik és csak tavasszal jön ki a barlangjából. Nagyjából így viselkednek azok az anyamedvék, amelyek a tél folyamán megbocsoznak, de a medvék nagy része nem alszik folyamatos téli álmot. Tehát ha havazik vagy ha hidegebb van, elhúzódnak, de néhány nap után újra megjelennek. A magam részéről nem hinném, hogy van abban ráció, hogy van egy olyan jellegzetes nap, amikor a medve eldönti, hogy alszik-e téli álmot vagy sem, és annak függvényében alakul az időjárás, viszont a megfigyeléseink is azt igazolják, hogy érzik az időjárás-változást, és például lehűlés előtt a mozgásuk hirtelen megszűnik – részletezte a környezetvédelmi szakember.