A hamvazószerda elnevezését a bűnbánat és a vezeklés őskeresztény jeleként szolgáló hamuról kapta. Az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujával a pap ezen a napon hamut hint a bűnbánatot tartó hívek fejére, miközben a következőket mondja: „Ember, emlékezzél meg, hogy porból lettél és porrá leszel!” A II. vatikáni zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni, illetve teljes hústilalom van. 
Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa lapunk megkeresésére rámutatott: a húsvétot megelőző negyvennapos böjt fontos része kell legyen az imádság, az elcsendesedés és az alamizsnálkodás, vagyis az adományozás. Erik testvér rámutatott: ha több időt szánunk az imádságra, lehetőséget adunk a szívünknek, hogy felfedezze azokat a titkos hazugságokat, amelyekkel önmagunkat csapjuk be, és hogy végre Istennél keressünk vigaszt. Kiemelte: a Jóisten az életet akarja mindenki számára.
– Egy fél órát maradjunk csendben, nem könnyű, talán elsőre érdemes kevesebbel kezdeni, és tudatosítsuk, hogy Istennel és Istenben akarunk jelen lenni. A csend megszólal, és megmutatja, hogy a következő gyakorlatot hogyan végezzük – mondta a ferences elöljáró. Megjegyezte: a csend „elmondja”, hogyan böjtöljünk. – A böjt elveszi az erőt az erőszakból, jelentős alkalmat szolgáltat rá, hogy lélekben növekedjünk. A böjt felráz, figyelmesebbé tesz minket Isten és a felebarátaink iránt, felkelti akaratunkat, hogy engedelmeskedjünk Istennek, aki egyedül képes betölteni éhségünket – hangsúlyozta Urbán Erik, aki az alamizsnálkodás fontosságára is felhívta a figyelmet. 
– Az alamizsnálkodás gyakorlása által megszabadulhatunk a kapzsiságtól, és felfedezhetjük, hogy a másik ember a testvérünk: amim van, soha nem teljesen az enyém. Minden adakozás alkalom számunkra, hogy részt vegyünk abban, ahogyan Isten gondját viseli gyermekeinek. Ha ma engem használ fel arra, hogy segítsen egy testvéremen, hogyne gondoskodna az én szükségemről is legközelebb Ő, akit senki nem múlhat felül nagylelkűségben? Szép lassan rájövök arra, hogy minden, amit birtoklok, nem az enyém, és azzal, amit az Úr adott, felelősséggel kell gazdálkodnom, vagyis nem a feleslegből kell adakoznom, hanem azon kell elgondolkoznom, hogy a tisztességesen megszerzett javakból mennyit tartsak vissza megélhetésem részére, és a többivel körültekintéssel alamizsna formájában jótékonykodjak – zárta gondolatait a ferences elöljáró.