A 15 éves Eszter Csíkszeredában él, ötéves kora óta focizik és a Márton Áron Gimnázium társadalomtudományi szakán tanul.

– Hogyan ismerkedtél meg a labdarúgással? Miért éppen ezt a sportágat választottad?

– A mi családunkban sokan fociztak, a két nagytatám, az apukám, a testvérem és még a déditatám is. Így amikor kicsi voltam, megtetszett, és innen jött, hogy én is kipróbáljam magam ebben a sportágban. Ezért körülbelül ötévesen el is mentem egy edzésre. Akkoriban nem volt az én korosztályomban lánycsapat, ezért a fiúkhoz mentem, nagyon tetszett, így ott is ragadtam.

– Kik voltak az első edzőid, mestereid?

– A legelső két edzőm Bajkó Barna és Ilyés Róbert volt. Időközben Kurkó Attila, Kovács Tamás, Antal Szilamér is tanított. A fiúknál az utolsó edzőm Benkó Tihamér volt, ezután már nem játszhattam ott, ezért a felnőtt női csapatba mentem át, ahol most Albu László és Gál Ervin az edzőnk. Sokat köszönhetek az összes edzőmnek, mindenkitől nagyon sokat tudtam tanulni.

– Mi fogott meg a futballban legjobban?

– Hát, nem is tudom. Talán maga a sport, maga a futball. Az az öröm, amikor focizhatok, a csapatmunka, a gondolkodás, a munka és az álmom, ami a focihoz kötődik. Minden együtt.

– Rendszeresen szerepelsz a felnőttcsapat soraiban. Hogyan élted meg azt, hogy hétről hétre az első osztályban, a legnagyobbak között bizonyíthatsz?

– Az, hogy az első osztályban a felnőttek között játszhatok, számomra óriási dolog, ugyanakkor elismerést is jelent nekem. Nagyon boldog vagyok, amikor pályára léphetek. Viszont itt sokkal több munka és edzés is vár rám, de örülök, hogy itt lehetek, itt sokkal többet tudok fejlődni, mintha a velem egy korosztályú lányokkal fociznék.

– Hogyan fogadtak a felnőttkeret játékosai?

– Amikor felkerültem, az első edzés előtt eléggé izgultam, hogy milyen lesz. Addig csak velem egy korosztályú csapatokkal játszottam. Izgultam, hogy vajon milyen lesz a felnőttekkel, ugyanakkor vártam is. De nagyon jó volt, nagyon kedves volt és kedves most is mindenki, befogadók voltak, cukik voltak a lányok, és egész hamar be tudtam illeszkedni.

– Rendkívüli gólerősségedet a válogatottban is kamatoztathatod. Milyen érzés Romániát képviselni a nemzetközi mérkőzéseken?

– Számomra nagy elismerés, hogy itt focizhatok a válogatottban, és nagyon hálás vagyok is érte. Ez egy nagyon nagy élmény, és igazán jó érzés, viszont felelősséggel is jár. Próbálom a maximumot kihozni magamból, hogy tudjam meghálálni a bizalmat és tudjam segíteni a csapatot. Persze mindez még több munkát és edzést hoz magával.

– Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek? Mire vagy a legbüszkébb a pályafutásodból?

– Amire a legbüszkébb vagyok, az talán a válogatottban való szereplés, hogy behívtak az ország legjobb 22 játékosa közé és a 10-es mezszámot viselhetem.

– A családod hogyan viszonyul ahhoz, hogy ilyen magas szinten sportolsz?

– Ők is örülnek, hogy idáig eljutottam, támogatnak, hogy ne álljak meg itt, hanem folytassam. Mindenki mellettem van, büszkék rám már most is. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen családom lehet, akik ennyire támogatnak és biztatnak mindenben.

– Ki a legnagyobb szurkolód?

– Szerintem a legnagyobb szurkolóm az apukám és az anyukám, ők mindig és mindenben velem vannak, és tudom, hogy nagyon büszkék rám. Szinte minden meccsemre eljönnek, amire csak tudnak, bárhol is lehet az országban.

– Mit szeretnél elérni a sportban? Mi a legnagyobb álmod a labdarúgásban?

– A legnagyobb álmom a sportban, hogy eljussak a legmagasabb szintre, és a legjobb csapatokban a legjobbak között focizhassak.

Edzői szemmel

Az FK Csíkszereda 1. ligás felnőtt női csapatánál Albu László Eszter edzője. Kíváncsiak voltunk a szakember véleményére is a fiatal tehetségről. – Azt tudom elmondani róla, hogy nagyon alázatos, maximalista lányt ismertünk meg a személyében a felnőttcsapatnál. Minden edzésen teljes erőbedobással dolgozik, szófogadó, nagyon figyel az utasításokra, sőt kikéri az idősebb játékosok véleményét is, hogy minél jobban meg tudjon valósítani dolgokat. Igazi egyéniség már ebben a korban is – mondta a szakember, majd így folytatta:

 Jól olvassa a játékot, ebben a korban már felnőtt ésszel gondolkodik.

Tudja magáról,hogy fizikailag nem áll ott, mint egy felnőtt játékos, de minden labdaátvételnél, helyezkedésnél úgy mozdul, úgy veszi át a labdákat, hogy ne kelljen ütközzön az ellenfelekkel. Jól olvassa a játékot, tudja, honnan jön az ellenfél, merre kell fordulni. Nem ad lehetőséget az ellenfeleknek, hogy ütközzenek, a legtöbbször előre tudja, hova kell lépni, egyszerűen nem megy bele a fölösleges egy az egyes párharcokba.” És hogy meddig juthat el Szőke Eszter a labdarúgásban? – Úgy gondolom, hogy ha így folytatja, ilyen alázatosan és maximalista, felnőtt gondolkodással fog dolgozni, a lépcsőfokokat biztosan végig fogja járni a válogatottakban. Ha itt marad az országban, meghatározó egyéniség lesz a női futballban – emelte ki Albu László.