Az ellenfelekkel és az időjárással is megküzdöttek a versenyzők
A hét végén a meglévők mellé új ellenféllel kellett megküzdeniük elsősorban a havas lejtőkön küzdő sportolóknak. A mostanig kitartó időjárási viszonyok ugyanis hirtelen rosszra fordultak Torinóban. Helyszíni tudósítás.
A Torinóban és környékén lehulló eső ugyan nem befolyásolta annyira a versenyeket, hiszen itt általában fedett csarnokokban küzdenek a pontokért, a gólokért a versenyzők, a sípályákon azonban komoly galibákat okozott az először vizesen eső, aztán meg bőségesen hulló hó. Emiatt többször el kellett halasztani a program szerinti rajtokat, ha meg elrajtolt a mezőny, bizony nem volt könnyű senkinek sem végigcsinálni a versenyt.
De hát a sportoló azért ment sportolónak, hogy minden akadályt leküzdjön – hangoztatja, biztatja kitartásra a mondás a rajthoz állókat, és ezt most magukra kellett vegyék nemcsak a sízők, hanem a bírók, a kilátogató nézők, újságírók is.
Szerencsére a síelés több ágában is a versenyek zöme már lefutott, vasárnapra a férfi óriás-műlesiklás két futama, klasszikus sífutásban pedig a vegyes csapatok versenyei maradtak. Egyébként az alpesi sí a különböző számaival egészen az Universiadé végéig velünk marad. Az óriás-műlesiklás első futama bizony alaposan megizzasztotta a versenyzőket, hogy egy kis képzavarral érjek, nemcsak a vizes hó, hanem a rossz látási viszonyok is lehúzták a teljesítményt. A második futamra aztán valamelyest javult az idő, és egy színvonalas verseny alakult ki. A spanyolok vitték el itt a pálmát, de a második és harmadik helyre svájci síző siklott a dobogót érő helyekre.
Hatalmas versenyt hozott a sífutók csapatversenye egy másik helyszínen, Pragelatóban, ahol szintén meg kellett küzdeni, természetesen elsősorban az ellenfelekkel, de az időjárási viszonyokkal is. A sorrend végül is Németország, Franciaország és Lengyelország lett, a dobogósok alig néhány másodperces különbséggel futottak be a célba.
A síelés köré épülő sportágakban még a sítájfutás, a síhegymászás, a snowboard freestyle és a freeski döntőket is megtartották.
Akik pedig nem voltak annyira bátrak, hogy kimenjenek a sípályákra, vagy csak egy csendesebb, nyugodtabb hétvégére vágytak, azoknak is egy csodálatos programot kínált az Universiade.
A műkorcsolyázóknak köszönhetően ugyanis a zene és a varázslat vasárnapja lehetett a nézőknek, akik kilátogattak a csodálatos Palavela jégcsarnokba. A műkorcsolyaversenyek befejezése után a korcsolya virtuózai egy hagyományos zárógálán mutathatták be tudásukat, ahol már nem a pontokért versenyezhettek, és az izgalmaktól megszabadulva, a zene lágy hullámain vagy a pattogó rockszámokon korcsolyázva hozták az ámulat állapotába a közönséget. Egymás után léptek a palánkok közé a jégtáncosok, a női és férfi egyéni versenyzők, a páros korcsolyázók, hogy aztán újra meg újra kezdődjön a kavalkád a legjobbakkal azok közül, akik a kűröket futották a versenyeken. Az meg egyenesen a dicsőség pillanata volt a helyi klubok kis korcsolyázói számára, hogy az idei Egyetemi Világjátékok kabalafigurájával együtt léphettek jégre egy kis előadásra. A nagy fináléban az összes korcsolyázó bevonult és a jégen táncolt a Queen One Vision című száma dallamára.