Az édesapa irodalmi hagyományával kezdeményeznek párbeszédet azok a prózaversek, amelyek Borsodi L. László legújabb prózaverskötetében jelentek meg. Az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában megjelent Estére megöregszel című kötetet Ráduly Margit képzőművész illusztrálta, és a keddi könyvbemutatón Lövétei Lázár László műfordító beszélgetett a szerzővel. Mint arról már beszámoltunk, bemutatták Borsodi L. László Estére megöregszel című legújabb prózavers-kötetét kedd este a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium kollégiumának dísztermében. A könyvbemutatóra népes közönség gyűlt össze a kollégium dísztermében. Lövétei Lázár László műfordító, a beszélgetés moderátora a prózavers műfaji sajátosságairól kérdezte Borsodi L. Lászlót, és arról, hogy miért ebben a műfajban ír, miért testhezálló számára a prózavers. ‒ A prózavers műfajára mindenki rákérdez, érdekes módon az elbeszélő költeményre valószínűleg nem kérdeznének rá, pedig a helyzet nagyon hasonló – mondta a költő. Hozzátette, hogy a műfajkeverés tulajdonképpen a romantikától vált programszerűvé, a prózavers pedig próza formájú vers, ami nem rendelkezik az ún. hagyományos vers mondattanával, viszont a tömör és elvont fogalmi beszéd, a költői képek líraivá teszik a szöveget. Mint Borsodi L. László mondta, ennek a kötetnek a Szétszórt némaság című szintén prózaverskötet volt az előzménye, amelyben a történetszerűség felé mozdult el, miközben megőrizte a szövegek lírai jellegét. Hozzátette, hogy abban a kötetben a család, a barátok, a ferencesek mint téma adottak voltak, és megmaradtak ebben a kötetben is. ‒ Ezt nem lehet felejteni, hiszen ebben élek. Nyilván az ember abból dolgozik, amije van, és én szerettem volna ezekkel az élményeimmel, tapasztalataimmal kezdeni valamit. Kezdtem is, előbb a Szétszórt némaságban, aztán folytattam ebben a kötetben – mondta a költő. Az Estére megöregszel című kötet keletkezéséről Borsodi L. László még elmondta, hogy miután megjelent a Szétszórt némaság, azután édesapja tréfásan, bánatosan megjegyezte, hogy „Ebből is kihagytál, fiam.” ‒ Arra gondoltam, hogy ha a többieknek járt egy könyv, akkor neki egyedül jár egy egész. Ez nem függ össze azzal, hogy édesapám a nyáron elhunyt, mert a szövegek kilencven százalékát olvasta. Kíváncsi voltam, hogy olvasóként hogyan viszonyul ezekhez a szövegekhez. Így lett ez a könyv – fejtette ki. Mint Lövétei Lázár László mondta, a kötetben néhol kikövetkeztethetően a költő édesapja beszél, máshol egykori tanártársak szólalnak meg, de naplójegyzetek is szerepelnek a kötetben. Borsodi L. László elmondása szerint az alaphang az édesapjáé, a többi szöveget ehhez mérten rendezte el, így hol az édesapa, hol a fiú, hol az unokák szólalnak meg. Végül Lövétei Lázár László azt kérdezte a költőtől, hogy hová helyezné el magát a kortárs irodalomban. Borsodi L. László elmondása szerint azok között érzi jól magát, akik ‒ nem csak a kortárs irodalomban ‒ ugyanezt a műfajt művelik vagy művelték. Többek között Nemes Nagy Ágnest, Weöres Sándort, Oravecz Imrét, Tolnai Ottót említette, mivel a szabadvers és a prózavers művelői között találja a helyét. ‒ Ez nem azt jelenti, hogy én most kanonizálom a helyem az irodalomban – tette hozzá. A kötetet Ráduly Margit képzőművész illusztrálta, és Borsodi L. László szerint érdekes az, ahogyan párbeszédbe léptek a szövegek az illusztrációkkal. A könyvbemutató kötetlen beszélgetéssel zárult.

Péter Ágnes